L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)

19. Melléklet

Melléklet Kerner karnagy a menekültvonaton. Mire van szQksége a kóristának. , —--------­Nádas Sándor írja erdélyi oll-levelében: Egy bajusztalsn . gallérlalan mosolygó futilerabez 111 a nagyváradi sinck közt, nagy haja fésületlen, szalmaszálak vegyül­nek a irizurijlba, szegény mosdatlin, gjü­­töit. több gomb hiányzik a rabijából, az 'ingén a gallérgomblyuk ki van szakadva. A l.atalember a nagyszebeni színtársulat karnagya, Kerner Jetid. Elóbb Bus óban ji'siOÍÚk, most akartik megkezdeni a nagy­­szebeni szezont. Szintén menekült. Pénze van elég, százasokat matat, aranyórája és lánca van, vastag és dus aranylánc. E; a fiatalember is négy napja él a »zénirálliló vagónban s a legkedvesebb dolgokat meséli a robiitzóni ulazisról. Le- j írju* amit elmesélt, mert a sok borza- ! lom és sirás közi nem árt derülni is egy 1 keveset. Krmer elmnnd'a, hogy ö nem egy ! Kocsiban utazott, hanem átsétált tnindenlelé. megismerkedett a menekülőkkel, tanácsokat adott nekik, segítségükre volt a nőknek s a gyerekeknek. Szerzett gyertyát, teksirált szál­mi!, megmagyarázta, hogy kell fekvőhelyet készíteni, vigasztalta ókel, tréfás otdálától igyekezett (elfogni ezt a mohácsi vészt. Mert bizony nem könnyű dolog ez a menekülés, ha az ember nem tartja magit erősen, nagyon könnyű egészen elkeseredni a sárga földig. Pedig itt nem elkeseredésre I van szükség, nem káromkodásra, vagy po­litizálásra, bánéra ügyességre, okosságra és lölcg ötletekre. Kell tudni védekezni az ala­gút ellen, amelybe ba beszalad a vonal, ret­tenetesen büdös lesz, vastagon belepődik minden korommal és füsttel, meg lehel fultai. Kemer megtanította a menekülteket, hogy az alagutban dugják el a fejüket a szalmába s takarják le a gyerekeket ken­dőkkel, egyéb rongyokkal, papirosdarabok­kal, men a kocsiknak fedelük nincs, egész eltemeti a vonatszén füstje és a korom a menekülteket. Az eső ellen úgy védekeztek, hogy szalmával betakarták mlgukat, ha nagyobb eső volt, ladikból és kofferekből plafont építettek a menekülők és alájz kuporodtak. N'gy ellenfelük volt a nap is. Kcrnsr min­denfele lepedőből, papírból ráírat és spanyol­­; falat rögtönzött, a nőktől elkérte a hajiakét, I úgy tudta csak Osszcszögclni a napellenző i sátrakat, mely reggelenkiut egyszersmind ; budoirja is volt az öltözködő nőknek. Nappal a nap szúrását nem bírták, éjjel és hajnalban a hideg volt tűrhetetlen. Szegény menekülők éjjelenkinl leszálltak az állomá­sokon s a mozdony körül gyülekeztek, három-négyszáz embernek adott pillanatnyi meleget, egy ilyen jó, széles, nagy, tüzes ľ mozdony. Szegény asszonyok félig ájultan a fáradságtól, fejfájástól és derékgörcstól, karjukban, kezükben kis gyermekekkel addig álltak a meleg mozdony mellett, míg a vonat el nem indult. Néha libegni, pöfögni kez­dett a mozdony, nagyokat lélegzett és óriásokat sóhajtott. Egy ilyen nagy sóhaj­tás után mindenki teli lett vizes párával és meleg olajos vízzel. Volt egy kis szebent lodrászsegéd, az végigbcretvllia az egész vonatot. Ment a vonat, közben bcretválkoztak, hogy teljen az idő. Csöppet se zavarta őket, hogy néha zökkent, botlott a vonat, egy kis vágásra, vagy karcolásra nem voltak érzékenyek az urak. Ez a kis fodrász volt megbízva a szaltnarekvirálással is. Órházaknál. kisebb állomásoknál leszállt és szerzett szalmát. Egész vagyonukat szalmába fektették, arra feküdtek, abba takarództak, az áldott jó ; szalma védeti és takart, melegített és ágy j volt, takaró, padló és plafon, lepedő és vánkos, minden. Két brassói körista a ládáit őrizte : egyik kocsiban. Nem hagyták volna cl a ládát egy petere sem. Ott rejtegették egész berendezésüket, amely nélkül éhen bal a kórista. Kerner elmesélte, hogy a kórista I évekig gyűjti a gadrobját. erre a legbtizs kébb, ez a kincstára a kóristának. AU ez a vagyon egy szütke trikóból, egy pár nép­­színmű csizmából, frakkból, amelyben ha kelt milliomost, vagy diplomatát alakit, egy öltözet fehér ruhából, esetleg krém fehér nadrágból és kék kabátból, festékekből és parókákból. Enélkül nem boldogulhat a kórista. Ha nincs ilyen ládája, akkor nem szerződhetik sehová, nem ér semmit az élete enélkül. Az ilyen láda fontosabb, mint maga a kórista. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 16. 2. p. 243

Next

/
Thumbnails
Contents