L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Kerner karnagy a menekültvonaton. Mire van szQksége a kóristának. , —--------Nádas Sándor írja erdélyi oll-levelében: Egy bajusztalsn . gallérlalan mosolygó futilerabez 111 a nagyváradi sinck közt, nagy haja fésületlen, szalmaszálak vegyülnek a irizurijlba, szegény mosdatlin, gjütöit. több gomb hiányzik a rabijából, az 'ingén a gallérgomblyuk ki van szakadva. A l.atalember a nagyszebeni színtársulat karnagya, Kerner Jetid. Elóbb Bus óban ji'siOÍÚk, most akartik megkezdeni a nagyszebeni szezont. Szintén menekült. Pénze van elég, százasokat matat, aranyórája és lánca van, vastag és dus aranylánc. E; a fiatalember is négy napja él a »zénirálliló vagónban s a legkedvesebb dolgokat meséli a robiitzóni ulazisról. Le- j írju* amit elmesélt, mert a sok borza- ! lom és sirás közi nem árt derülni is egy 1 keveset. Krmer elmnnd'a, hogy ö nem egy ! Kocsiban utazott, hanem átsétált tnindenlelé. megismerkedett a menekülőkkel, tanácsokat adott nekik, segítségükre volt a nőknek s a gyerekeknek. Szerzett gyertyát, teksirált szálmi!, megmagyarázta, hogy kell fekvőhelyet készíteni, vigasztalta ókel, tréfás otdálától igyekezett (elfogni ezt a mohácsi vészt. Mert bizony nem könnyű dolog ez a menekülés, ha az ember nem tartja magit erősen, nagyon könnyű egészen elkeseredni a sárga földig. Pedig itt nem elkeseredésre I van szükség, nem káromkodásra, vagy politizálásra, bánéra ügyességre, okosságra és lölcg ötletekre. Kell tudni védekezni az alagút ellen, amelybe ba beszalad a vonal, rettenetesen büdös lesz, vastagon belepődik minden korommal és füsttel, meg lehel fultai. Kemer megtanította a menekülteket, hogy az alagutban dugják el a fejüket a szalmába s takarják le a gyerekeket kendőkkel, egyéb rongyokkal, papirosdarabokkal, men a kocsiknak fedelük nincs, egész eltemeti a vonatszén füstje és a korom a menekülteket. Az eső ellen úgy védekeztek, hogy szalmával betakarták mlgukat, ha nagyobb eső volt, ladikból és kofferekből plafont építettek a menekülők és alájz kuporodtak. N'gy ellenfelük volt a nap is. Kcrnsr mindenfele lepedőből, papírból ráírat és spanyol; falat rögtönzött, a nőktől elkérte a hajiakét, I úgy tudta csak Osszcszögclni a napellenző i sátrakat, mely reggelenkiut egyszersmind ; budoirja is volt az öltözködő nőknek. Nappal a nap szúrását nem bírták, éjjel és hajnalban a hideg volt tűrhetetlen. Szegény menekülők éjjelenkinl leszálltak az állomásokon s a mozdony körül gyülekeztek, három-négyszáz embernek adott pillanatnyi meleget, egy ilyen jó, széles, nagy, tüzes ľ mozdony. Szegény asszonyok félig ájultan a fáradságtól, fejfájástól és derékgörcstól, karjukban, kezükben kis gyermekekkel addig álltak a meleg mozdony mellett, míg a vonat el nem indult. Néha libegni, pöfögni kezdett a mozdony, nagyokat lélegzett és óriásokat sóhajtott. Egy ilyen nagy sóhajtás után mindenki teli lett vizes párával és meleg olajos vízzel. Volt egy kis szebent lodrászsegéd, az végigbcretvllia az egész vonatot. Ment a vonat, közben bcretválkoztak, hogy teljen az idő. Csöppet se zavarta őket, hogy néha zökkent, botlott a vonat, egy kis vágásra, vagy karcolásra nem voltak érzékenyek az urak. Ez a kis fodrász volt megbízva a szaltnarekvirálással is. Órházaknál. kisebb állomásoknál leszállt és szerzett szalmát. Egész vagyonukat szalmába fektették, arra feküdtek, abba takarództak, az áldott jó ; szalma védeti és takart, melegített és ágy j volt, takaró, padló és plafon, lepedő és vánkos, minden. Két brassói körista a ládáit őrizte : egyik kocsiban. Nem hagyták volna cl a ládát egy petere sem. Ott rejtegették egész berendezésüket, amely nélkül éhen bal a kórista. Kerner elmesélte, hogy a kórista I évekig gyűjti a gadrobját. erre a legbtizs kébb, ez a kincstára a kóristának. AU ez a vagyon egy szütke trikóból, egy pár népszínmű csizmából, frakkból, amelyben ha kelt milliomost, vagy diplomatát alakit, egy öltözet fehér ruhából, esetleg krém fehér nadrágból és kék kabátból, festékekből és parókákból. Enélkül nem boldogulhat a kórista. Ha nincs ilyen ládája, akkor nem szerződhetik sehová, nem ér semmit az élete enélkül. Az ilyen láda fontosabb, mint maga a kórista. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 16. 2. p. 243
