L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Eddig a következő adományok folytak be a hazafias célra: Sziklay Ede főispán 100 K, Blanár Béla dr. polgármester 30 K, Zábrátzky József orsz. képviselő 20 K, Matzner Samu szerkesztő 20 K, Szirmay Sándor főispáni titkár 20 K, Hedry Lőrinc táblai elnök 50 K. Adományokat a Felvidéki Újság szerkesztősége is készséggel továbbit. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 3. 3. p. Segítsünk az erdélyi menekülteken! Kassa, szeptember 2. Amikor a felvidék oroszdúlta helyeiről száműzött magyarok elmenekültek, az egész ország népének szívében fölrezdült a részvét húrja. Adjunk helyet az elzüllötteknek, adjunk kenyeret, hogy éhen ne halljanak, és adjunk pénzt, hogy fölépíthessék majd egykori hajlékaikat - így zendült mindenhol a szó. És a nemzet adott. A szegény szegénységéből, a gazdag gazdagságából, mindnyájan a magyar szívek vigasztalást nyújtó nagy szeretetével. És a száműzöttek otthont találtak, az éhezők kenyeret kaptak és mikor vége lett az oroszdúlásnak: fölégetett házak fölépültek. ...Ma újra menekültek futnak a betört ellenség elől. A székelyek, az erdélyi magyarok elhagyták házaikat és ma a román katona úr Csíkszeredán és a Bárcaságban. Nem lesz sokáig az: ahogy kivertük nála hatalmasabb ellenfelünket, ki fogjuk verni őt is. Minden hitünkkel, minden csendes komolyságunkkal valljuk ezt. De a hit nem elég. A menekültek kenyeret kérnek és hajlékot. És akik itthon vannak, nem érezve az ellenséges katona gőgjét, békésen olvasva a messzi harcterek eseményeit, érezzék meg, hogy megint itt az idő, amikor föl kell nyitniok fülüket és szívüket a kérők előtt. Értünk szenvedtek azok, akiket az ellenség elűzött, az itthonmaradottaknak, az ellenségtől meg nem korbácsoknak üdvét váltották meg nyomorúságos számkivetésükkel. Nyissa ki minden magyar ember az ajtóját, hogy befogadja az üldözötteket! Nyissa ki minden magyar szívét, hogy vigasztalást adjon a megkínzottaknak! Adjon mindenki kenyeret a kenyeréből, hogy ne éhezzenek! Adjon mindenki meleget a háza tűzhelyéből, hogy ne fázzanak! Adjon mindenki azt, amit tud! Nem alamizsna ez, hanem a legszentebb kötelesség. A kormány akciót indított az erdélyi menekültek fölsegélyezésére. Munkájából részt kér Abaújmegye és Kassa város hazafias közönsége is. Sziklay Ede főispán megtette a kezdeményező lépéseket a segélyakció megindítására, fölszólította Puky Ede alispánt és dr. Blanár Béla polgármestert, hogy megyei, illetve várrosi segélybizottság alakítására, a következő fölhívással pedig Kassa város és Abaujtorna vármegye hazafias közönségéhez fordult (...) A Felsőmagyarország szerkesztősége áthatva attól a kötelességérzettől, mely ezekben a napokban minden magyar sajtóorgánum tevékenységét irányítja, készséggel vállalkozik arra, hogy a közönség adományait rendelkezési helyére juttassa. Minden adományt lapunkban nyugtázunk és büszke örömünk lesz, ha minél több fáradságot és tevékenységet fejthetünk ki az önként vállalt szolgálatban. Eddig adományoztak e célra: Sziklay Ede főispán 1000.- , Blanár Béla polgármester 30.-, Zábrátzky József országgyűlési képviselő 20.-, Matzner Samu szerkesztő 20,-, Hedry Lőrinc táblaelnök 50.- korona. 235
