L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)

19. Melléklet

Melléklet Bergmann Mór Kassai kereskedő tegnap 500 koronát küldött be a főispánhoz az erdélyi menekültek segélyezésére. Ezen összeget a főispán nyomban fölküldötte Budapestre a se­gélybizottságnak. Felsőmagyarország, 1916. szeptember 3. 2. p. A menekülők Ezrei lepik el az országot. Erdély gyönyörűséges földjének szülöttei oltalmat és menedéket keresnek Nagymagyarországon. Székely véreink hozzánk is eljutnak talán, nehéz óráik után enyhülést keresni. A belügyminiszter vármegyénk főispánjához, Sziklay Edéhez leiratot intézett, melyben közli vele, hogy gondoskodás történ, hogy a menekülők egyes, ezen célból kijelölt tör­vényhatóságok területére irányítva, ott elhelyezésben és ellátásban részesüljenek. Sokan azonban nem a kijelölt helyekre, hanem az ország más részeibe utaznak, s oda váratlanul érkezve, sokszor még a költségeket viselni képes egyének is hosszabb időn át hajlék és el­látás nélkül maradnak. Éppen ezért felkéri a főispánt, intézkedjék, hogy a hatóságok, helybeli jótékony egyletek, társulatok és a nagyközönség közreműködésével haladéktalanul intézkedjenek helyi bi­zottságok alakításával, amelyek már útban lévő menekülteket az állomásokon fogadják, ellátásukról, elhelyezésükről gondoskodjanak. Amennyiben a menekültek maguk az ellátási költségeket sajátjukból fedezni nem tudják, a belügyminiszter azokat mérsékelt összeg erejéig megtéríti. Meggyőződése azonban, hogy a társadalom és a hatóságok a háború többi csapásinak orvoslása érdekében kifejtett nemes buzgalmukkal tűzhelyüktől egy időre elszakadt véreink helyzetének enyhítésére a maguk részéről is meghoznak minden áldozatot. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ha a magyar és székely véreink nehéz vándorlásukban körünkbe, Abaúj földjére hányódnak, meleg testvéri szeretettel osztjuk meg velük hajlé­kunkat, kenyerünket. Katonáink megtették a magukét. Nem rajtuk múlott, hogy e keserű pohár nem múlhatott el felettünk. Az otthonmaradottaknak is vannak kötelességeik. S ez a kötelességünk a leg­szentebbek legszentebbike. S itt újból legelsősorban azokhoz fordulunk, akik a szenvedések és megpróbáltatások ne­héz két esztendejében a rájuk nézve szerencsésen alakult viszonyok között nem remélt va­gyonhoz jutottak, s azokhoz, akiknek vagyonát annyi ezer hősünk életével védte meg. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 5. 1. p. A menekülőkhöz Az erdélyi püspök pásztorlevele papjaihoz és híveihez Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, aki az olasz harcvonalon küzdő hívei meglá­togatása után most érkezett vissza székvárosába, Gyulafehérvárra, minthogy ez idő szerint más mód nincs, a sajtó útján fordul körlevelével a betörő románok elől elmenekült híveihez. Számitok! - irja a többi közt körlevelében a püspök - kipróbált áldozatos lelkületetek­­re, hogy a súlyosabb körülmények között is teljesíteni fogjátok kötelességteket és a min­dent védő hadseregnek és vezetőinek mindenben segítségére lesztek. A nemzetek össze­236

Next

/
Thumbnails
Contents