L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Mi itt nem a magyar szívű hazafias románságról írunk, amelyik e háborúban eddig is megmutatta, ezután is igazolni fogja, hogy ő román nyelve mellett is magyar! Mi itt a Romániából szított és már fenyegetővé vált románosító politikát értjük. Ennek lett vége a mai napon és ez határozott nyeresége a magyarságnak. Ahogy a szerbekkel való leszámolás a szerb agitációnak véget vetett örökre, így lesz vége örökre nálunk a román kérdésnek. Mert végződjék bárhogy is ez a kegyetlen, ez a vértengert hizlaló háború, Magyarországon, ha egyszer eljön a béke, nem lesz többé szerb, nem lesz többé szláv és román kérdés, hanem csak egy lesz: erős, sovén magyar politika és a világháborúból egy egységes, csakis a saját magának élő és kizáróan a magyarság érdekeit néző magyar politika lesz. Amit nem tudott elérni a béke sok évtizede, azt kivívja nekünk a világháború, amelyből egy mindennél értékesebb vezéreszmével kerül ki a magyar: Magyarország kizáróan csak is a magyaroké! Kassa, aug. 29. Felvidéki Újság, 1916. augusztus 30. 1-2. p. Erdély Erdély lombkoronás bércei a tizenhetedik század óta nem láttak ellenséget lábaik alatt elvonulni. Tatár és török betörése óta nem járt ott más haderő, mint Bem apó hős serege, mely éppen a vöröstoronyi szoroson kergette ki a vert császári ármádiát, a határon ma is ott van még a honvéd dicsőségének emlékjele. A románság nem kivont karddal és zárt sisakkal, hanem üres koldustarisznyával surrant be a sziklavárak kapuin, Romániának soha történeti joga erre a területre nem volt, sem rokonság, sem hódítás, sem elbirtoklás jogán egyetlen fűszálat sem nevezhetett itt magáénak. A jog, amit formál, bitorlásra épül és a sérelmek, amelyekre hivatkozik, sehol sem láthatók. A magyarországi románság azonban, teljes bizalommal és megnyugvással vallhatjuk ezt a meggyőződést, nem fogja magáénak vallani azt a kárhozatba döntő mámort, mely Románia vezető politikusainak lelkét megmételyezte. Erdély románjai teljesen tisztában vannak azzal az értékkel a melyet a magyar államhoz való tartozásérzete számukra biztosit, szellemi vezetőik sietnek hűségnyilatkozatokkal megpecsételni sorsukat, a magyarországi román népünk fiai pedig már két év óta hősiesen ontják vérüket a magyar állameszme diadaláért. A sorstragédia új fordulata, a háború keserű meglepetése kétségkívül kemény próbára teszik türelmüket, de a lelki összeütközés eredménye nem kétséges: a hűség és a becsület küzd itt a frivol és becstelen álnoksággal. Magyarország hű románjai nem fogják magukat szemfényvesztő hazugságok által megtéveszteni, mert érzik az erdélyi rögből kiszívott élet végzetes szerelmét, érzik testvéri küzdelmeink forró lázát és nem fogják feledni, hogy mivel tartoznak a hűséges, gondos, vérrel és könnyel áztatott anyaföldnek. Felvidéki Újság, 1916. augusztus 31. 3. p. Brassót kiürítették. Hétfőn reggel a román hadüzenet hírére elrendelték Brassó kiürítését. Körülbelül 12 000-en hagyták el a várost a legnagyobb rendben, tolongás és izgalom nélkül. Felvidéki Újság, 1916. augusztus 31. 1. p. 232
