L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kassai színház menekülése Brassóból
A kassai színház menekülése Brassóból A Felvidéki Újságban megjelent írás szerzője nem kis pátosszal és háborús propagandával fűszerezve ecsetelte a kassai színház első világháború kitörését követő időszakának történetét, heroizálva a társulatot s annak munkáját. Színtársulatunk a háború szülötte. Faragó épp a világháború legelején vette át színkulturánk ápolását és nemcsak ápolta, hanem terjesztette is a benfentesek előtt ismert akadályok tömkelegé ellenére. Ez már magában is nagy érdem. Ha ebben hozzáveszszük még azt is, hogy Faragó pályatársaival együtt a háborús veszélyt nem ismerte sem itt, sem Brassóban, akkor a társulat olyan diadalmas színben áll előttünk, amilyenben még kevés színtársulat állhatott. Amikor Bártfafelé dübörögtek az ágyúk, Faragóék voltak azok, elsők az ország színtársulatai között, akik 1914-ben nem csüggedtek, hanem szent igékkel ajkaikon, hazafias lelkesedéssel bizalmat, erőt öntöttek belénk. Ugyancsak ők voltak azok, akik az egész háború alatt, bár mily forró volt a brassói talaj, mikor eljött az ideje, lementek Brassóba, s az oláh hiéna orra előtt égettek tömjént a magyar kultúra oltárán. Hősi tett volt. De a hősi végzet is eljött... Tegnapi lapunkban hírt adtunk arról, hogy Faragóék a puszta személyükön kívül mindent Brassóban vesztettek. Elrabolta a világ legaljasabb népe, a román tőlük is a színházi magántulajdont. Kassa népe! Ez a rablás nem a színtársulat, hanem Kassa társadalmának a kára. Az a könyvtár, az a ruhatár és a színészek összes ingósága, melyik mivel az oláh rablók kezébe kerültek, a mi színkulturánk eszközei voltak. Ezek birtoka mind arra való volt, hogy a 100 éves kassai színészetet továbbfejlesszék a mi hős színészeink. Minden odaveszett. Nem csoda, ha a direktor, aki egy élet munkáját fektette be új társulata megszervezésébe, lelkében mérhetetlen szomorúsággal. Kassa város társadalmának kell tehát sietve tanáccsal szolgálni a színidirektornak, eloszlatni szomorúságát, visszaadni élete munkájának oláhok által elrabolt kincseit!...'9 Miután a színészek legelső csoportja hazaérkezett Kassára, azonnal beszélgetést készült velük, s másnap Színészeink menekülése Brassóból. Részletek Brassó kiürítéséről címmel már meg is jelent mind a Kassai Újságban, mind pedig a Felvidék című lapban. A színészek többek közt elmondták, hogy a Varázskeringő című darab előadása közben érkezett meg a román támadás híre: Tegnap délután érkezett Kassára az első színészcsapat. Fáradtan a kiállott izgalmaktól és szegényebben, mint valaha.- Megvagyunk, de mindenünk odaveszett... Huszonhármam vannak s róják az utcát tanácstalanul. Brassó izgalmas vasárnap éjszakáját és a kiürítés óráit Róna Valér, a színház új titkára és Teleki Sándor régi ismerősünk a következőképpen mondották el munkatársunknak: 19 19 Felvidéki Újság, 1916. szeptember 2. 2. p. 22
