L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet már hetekkel ezelőtt tudtuk és biztosra vehettük az oláh árulást: Erdélyország határainak megerősítésére, csapatokkal való megrakására minden óvintézkedést megtettünk. Megtettünk nemcsak a védelemre, de ha szükség lesz rá,: a támadásra is. Kötelességünk ezt az erdélyrészi magyarság teljes megnyugtatására hangsúlyozni, s az ország tudomására hozni. Románia Oroszországgal szövetkezve támadt ránk, de az Al-Dunánál álló bolgár-német-török hadakkal együtt kooperálva, a két tűz közé fogott Romániát csakhamar le fogjuk verni és Romániát Szerbia sorsára foguk juttatni. Gyűlöljük a háborút, de ha már megtámadtatva el nem kerülhetjük: soha ilyen népszerű háborúja nem volt Magyarországnak, mint ez a háború! Most majd megtudják Romániában is, hogy mi az a háború, megérzik majd, hogy ömlik a vér, hogy pusztul az érték, hogyan születnek az árvák ezrei, tízezrei. A román asszonyok majd gyászba öltözhetnek, a bukaresti utcán, ahol mostanáig fényben és pompában fürdött minden, majd katonasapkás bénák koldulnak. A mi lelkesedésünkön, a végső győzelembe vetett hitünkön, erőnkön és összetartásunkon nem változtat a román hadüzenet, hogy egy ellenséggel több van, csak megszázszorozza elszántságunkat. Különösen mi magyarok, akik annyit áldoztunk és annyit véreztünk már ebben a borzalmas szörnyűségben, valljuk és hirdetjük ezt dacosan felemelt fejjel, mert Románia elsősorban a mi ellenségünk, a mi külön ellenségünk, mely az Árpád hódította szent hazai földre sóvárog. Az északkeleti Kárpátokban oroszlánok viaskodtak és viaskodnak az oroszokkal, az erdélyi Kárpátokban oroszlánokat s tigriseket találnak magukkal szemközt a bocskoros latinság katonái. Ilyen harcot és ilyen hősöket még nem látott a világ, mint aminővé a magyar elszántság most kimagaslik, ha hírünk és dicsőségünk óriási volt az egész világ előtt eddig is, most ragyogni fog a magyarság egész hősi múltja és megmutatja a jelennek, hogy apáink évezredekre szerezték ezt az országot és mi megvédjük és megtartjuk egy dicsőségben és boldog jövendőnek. A vérontás borzalmain keseregtünk, bár nem akartuk a háborút soha sem, irtóztunk borzalmaitól, melyeket ránkkényszerítettek. Most megtanulunk igazán lelkesedni a háborúért, mert olyan aljasság és gyalázatosság ellen kell harcolnunk, melyet csak tűzzel és vassal lehet elpusztítani. Honti Lapok, 1916. szeptember 2.1. p. Erdélyi menekültek nálunk A hazánkba orvul betört aljas oláh csordák elől menekülő erdélyiekből körülbelül 600 főnyi csoport a belügyminiszter rendelkezése folytán ma és holnap vonaton érkezik Ipolyságra. Elhelyezésük és ellátásuk megállapítása céljából Ipolyság képviselőtestülete ma délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Társadalmunk is az ő kiapadhatatlan áldozatkészségével bizonyára segítségére siet a hatóságoknak, hogy a habár ideiglenesen is hajléktalanná vált menekülők könnyeit felszárítsuk és telhető módon nélkülözéseiktől, vagy éppen megélhetési gondjaiktól megváltsuk. Fogadjuk erdélyi véreinket tiszta vendégszeretettel meleg szíves látással. Honti Lapok, 1916. szeptember 2. 4.p. 204
