L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
Bevezetés 1.2. A gazdasági helyzet felvázolása az erdélyi menekültek érkezésének idején Szólnunk kell az 1916 szeptemberéig kialakult gazdasági helyzetről is, mert csak ennek ismeretében tudjuk reálisan értékelni azt az áldozatot, amelyet a hátország lakossága az erdélyi menekültek érdekében hozott. Ekkor már második éve folyt a háború, s ez alatt az idő alatt a lakosságnak folyamatosan adakoznia kellett valamilyen célra. Közben a hadiözvegyek, hadiárvák, valamint a harctérről hazatérő rokkant vagy sebesül katonák száma folyamatosan növekedett. Az családok nagy része családfő nélkül maradt, nélkülük kellett megbirkózniuk az egyre gyarapodó problémákkal és egyre nehezebb helyzettel, a mindennapi megélhetés biztosításával. A falusi, elsősorban földműveléssel foglalkozó családoknál a feleségek számára nem volt egyszerű megoldani a mezőgazdasági munkákat: szántást, vetést, betakarítást. Sok esetben a hadifoglyokat vonták be ezeknek a fontos munkáknak az elvégzésébe. Az idő múlásával az élelmiszer-ellátás területén egyre nagyobb gondok mutatkoztak, sok iparcikk és ruházati kellék (mint például a cipő) hiányzott a boltokból. Az árak elszabadultak, a drágaság miatt - elsősorban a városi lakosság - nagyon ritkán jutott hozzá az alapvető élelmiszerekhez. Egyre gyakrabban került sor a termények rekvirálására a hadsereg részére. Számos létszükségleti cikkre bevezették a jegyrendszert, s még hosszasan sorolhatnánk a háború okozta megélhetési és egyéb mindennapi nehézségeket. Az élelmiszerhiány elsősorban a városi lakosságot érintette. 1916 őszén, az erdélyi menekültek érkezését követően röviddel már az ötödik hadikölcsönt10 hirdették meg. A hátországi városi kórházakban jelentős 10 „A háború kitörésekor a tőkeszegény Magyarország a hitelszerzés különféle nehézségeivel találta magát szemben. A legjelentősebb hitelszerzési forrás kezdetben az Osztrák-Magyar Bank fokozottabb igénybevétele volt, ez azonban a pénzforgalmi eszközök mesterséges szaporításával és így infláció veszélyével járt. A háborús költség fedezésére nagy mennyiségben forgalomba hozott pénzforgalmi jegyek 1914. Szeptember havától kezdve pénzbőséget idéztek elő, és így lehetővé vált az államadósági címleteknek a közönség körében való elhelyezése, azaz hadikölcsön jegyeztetése is. Az első hadikölcsön aláírására vonatkozó felhívás 1914. november 12-én jelent meg a Monarchia mindkét országában. November 16-tól 23- ig az ország valamennyi pénzintézetében lehetett hadikölcsönt jegyezni. A túlságosan nagy számban létesült, gazdaságilag kellően meg nem alapozott kisebb, különösen vidéki pénzintézetek már a háború előtt sem voltak mindig fizetőképesek. Közülük sok csődbe jutott volna, ha a náluk lévő betétekre jegyzett hadikölcsön befizetésére nem kaptak volna hosszabb haladékot és részletfizetési kedvezményt.” (Szabó 2009, 150. p.). A Magyarország az első világháborúban címmel megjelent lexikonban az alábbiak olvashatóak a hadikölcsönről: „Hadikölcsön: a háborús kiadásokat finanszírozó állami értékpapír (hadikölcsön kötvény) kibocsátásából származó államkölcsön. Miután a hadiköltségek előteremtése egyre súlyosabb terheket rótt a köz- és magángazdákra egyaránt, a kormányzat az állampolgárokat is be kívánta vonni. - Az 1. világháború során 8 alkalommal bocsátottak ki aláírásra hadikötvényeket Mo-n, összesen 15,6 milliárd koronaértékben... A kötvények kibocsátása eleinte sikeres volt. A kezdetben kedvező (5,5 ill. 6%-os) kamatozású pénztárjegy- és járadékkölcsön-kötvények az infláció következtében elértéktelenedtek, jelentős veszteséget okozva tulajdonosaiknak. A háború elején tapasztalt általános lelkesedés 1917-re szinte teljesen eltűnt. A lakosság nagy része már az első öt aláírási felhívás alkalmával szinte minden felesleges pénzét a kötvényekbe helyezte. A VI., ún. lombardkölcsön eredménytelensége után, más pénztermelési mód nem lévén, a magyar állam a magyar királyi Honvédséghez fordult, amely a katonákat is a hadkölcsön jegyzésére inspirálta. Az eredmény nem maradt el: a VII. hadikölcsönt a honvédek és a népfelkelők tömegesen jegyezték.” (Szijj-Ravasz 2000, 24- 242. p.) 18
