L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
Bevezetés számú sebesültet ápoltak, Pöstyénben például 1916 novemberében már több mint 4000-re emelkedett a számuk. A felsoroltak fényében különösen nagyra értékelhető az az áldozatkészség, amely a lakosság részéről az erdélyi menekültek iránt megnyilvánult. 1.3. A román betörésről szóló hírek A korabeli sajtó 1916. augusztusának legvégén, illetve elsősorban szeptember első hetében megjelent számainak vezércikkekben és általában hosszabb terjedelemben tudósított a román támadásról. A korszak háborús propagandájának megfelelően a románok démonizálásán, árulásán volt a hangsúly, a legtöbb hír esetében alsóbbrendű népként szóltak a román nemzetről, s általában, a korabeli szóhasználatnak megfelelően oláhként emlegették őket. Ezzel szemben különös hangsúlyt kapott a magyar, de elsősorban a székely katonai erények, a székely vitézség és hősiesség stb. hangsúlyozása. A vezércikkek sokszor ellentmondanak egymásnak a támadással kapcsolatos felkészülést illetően (sokszor egy adott lapban megjelent későbbi propagandisztikus írások is), míg egy részük azt hangsúlyozza, Magyarország már sejtette a román támadást, ezért fel is készült erre, máshol váratlan, orv támadásról írnak. A Felvidéki Újság terjedelmes vezércikke szerint például Magyarország felkészülten várta a régóta sejtett támadást, s más lapokhoz hasonlóan a magyarok és a szövetségesek győzelmét prognosztizálják a románokkal szemben, sőt néhányan már a nemzetiségi kérdés jövőbeni megoldását is érintették: Ahogy a szerbekkel való leszámolás a szerb agitációnak véget vetett örökre, így lesz vége örökre nálunk a román kérdésnek. Mert végződjék bárhogy is ez a kegyetlen, ez a vértengert hizlaló háború, Magyarországon, ha egyszer eljön a béke, nem lesz többé szerb, nem lesz többé szláv és román kérdés, hanem csak egy lesz: erős, sovén magyar politika és a világháborúból egy egységes, csakis a saját magának élő és kizáróan a magyarság érdekeit néző magyar politika lesz. Amit nem tudott elérni a béke sok évtizede, azt kivívja nekünk a világháború, amelyből egy mindennél értékesebb vezéreszmével kerül ki a magyar: Magyarország kizáróan csak is a magyaroké...11 A Vágvölgyi Lap pátosztól sem mentes vezércikkírója a románok és magyarok közötti végleges elszámolásnak tekinti a Románia elleni háborút: Történjék meg hát a magyarság és a románság között a végső leszámolás. Bátor szívvel, edzett karral megyünk ellenük Isten nevében. Váljék hát pusztasággá a dús mezejű román Kánaán, teljenek meg román vérrel a Dunába siető ezüstszínű patakok, omoljanak össze virágzó városok falai, gyúljanak a falvak galambdúcos házai, gránátok sikoltsanak a remegve összebújó emberek fölött, kiknek ne legyen elég könnyük, hogy 11 Az oláhok. Felvidéki Újság, 1916. augusztus 30. 1-2. p. A cikket teljes terjedelemben 1. a Mellékletben: 231-232. p. 19
