L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Ráemlékszik az ördögre! Száz élete hogyha volna, Száz élete mind kifolyna! Száz halállal úgy lakolna, Lelke se jut a pokolba! Pusztuljon az oláh fajta! Rajta, magyar honvéd! Rajta!.. Rajta... Árvamegyei Hírlap, 1917. március 21. 3. p. 19.4. Eperjes: Eperjesi Lapok A menekülők ezrei lepik el az országot. Erdély gyönyörűséges földjének szülöttei oltalmat és menedéket keresnek Nagymagyarországon. Székely véreink hozzánk is eljutnak talán, nehéz óráik után enyhülést keresni. A belügyminiszter vármegyénk főispánjához, Bujanovics Gyulához leiratot intézett, melyben közli vele, hogy gondoskodás történt, hogy a menekülők egyes, ezen célból kijelölt törvényhatóságok területére irányítva, ott elhelyezésben és ellátásban részesüljenek. Sokan azonban nem a kijelölt helyekre, hanem az ország más részeibe utaznak és oda váratlanul érkezve, sokszor még a költségeket viselni képes egyének is hosszabb időn át hajlék és ellátás nélkül maradnak. Éppen ezért felkéri a főispánt, intézkedjék, hogy a hatóságok, a helybeli jótékony egyletek, társulatok és a nagyközönség közreműködésével haladéktalanul intézkedjenek helyi bizottságok alakításával, amelyek már útban lévő menekülteket az állomáson fogadják, ellátásukról és elhelyezésükről gondoskodjanak. Amennyiben a menekültek maguk az ellátási költségeket sajátjukból fedezni nem tudják, a belügyminiszter azokat mérsékelt összeg erejéig megtéríti. Meggyőződése azonban, hogy a társadalom és a hatóságok a háború többi csapásainak orvoslása érdekében kifejtett nemes buzgalmukkal tűzhelyüktől egy időse elszakadt véreink helyzetének enyhítésére a maguk részéről is meghoznak minden áldozatot. Mi, sárosiak, kétszeresen érezzük erdélyrészi testvéreink nehéz sorsát. Hiszen osztályosai voltunk. 170
