L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Bizonyosak vagyunk benne, hogy ha magyar és székely véreink nehéz vándorlásukban körünkbe, Sáros véres, de szabad földjére hányódnak, meleg testvéri szeretettel osztjuk meg velük hajlékunkat és kenyerünket. Katonáink megtették a magukét. Nem rajtuk múlott, hogy e keserű pohár nem múlhatott el felettünk. Az otthonmaradottaknak is vannak kötelességeik. S ez a kötelességünk a legszentebbek legszentebbike. S itt újból legelsősorban azokhoz fordulunk, akik a szenvedések, megpróbáltatások nehéz két esztendejében a rájuk nézve szerencsésen alakult viszonyok között nem remélt vagyonokhoz jutottak, s azokhoz, akiknek vagyonát annyi ezer hősünk vérével védte meg. Eperjesi Lapok, 1916. szeptember 3. 1. p. A közönséghez Székely véreink földönfutókká lettek. A román orvtámadás elől menekülve, kénytelenek voltak elhagyni ősi földjüket. Országszerte megindult a hatósági és a társadalmi gyűjtés segélyezésükre, mert mindnyájan érezzük, hogy nehéz sorsukban kötelességünk őket megvédeni, istápolni. Az ország minden polgárának kötelessége az otthonát vesztett székelység és magyarság anyagi és erkölcsi támogatása. Mi sárosiak, kiknek másfél évvel ezelőtt hasonló sors jutott osztályrészül a világháború rettenetes forgatagában, kétszeresen érezzük a menekültek fájdalmas helyzetét. Nekünk kétszeresen kötelességünk segítségükre sietnünk, hiszen hasonló helyzetünkben mi is éreztük polgártársaink támogatását. Kérem Sárosvármegye egész közönségét, siessen az erdélyi menekültek segélyére. Adakozzék mindenki lehetősége szerint és adományát vagy hozzám, vagy az „Eperjesi Lapok” kiadóhivatalához küldje be. Bízom benne, hogy megyénk közönsége tudatában a mai megpróbáltatások között mindenkire háruló erkölcsi kötelességnek, nagylelkű adakozásával hathatóan fog hozzájárulni az álnok ellenség okozta szenvedések enyhítéséhez. Bujanovics Gyula Eperjesi Lapok, 1916. szeptember 10. 1. p. Erdélyi menekülésünk. Az oláhok betörésének első hírei. A székely nép a templomokban. Nyolcvankettesek hősi harcai. Szekereken Magyarország felé. Hat órakor reggel a községekben mindenütt dobolják: „Mindenki meneküljön amerre tud. A vonatforgalom Brassó felé megszűnt, csak gyalog vagy szekéren lehet menni. Tizenhétéves kortól ötvenéves korig egy férfi sem maradhat a faluban.” Megkondultak a harangok. Bánatos szavuk tompán zúgott a völgy felett, mintha a halál néma üzenetét tolmácsolta volna. A nép kisírt szemekkel tódult a templomba. Nem tellett bele tíz perc, már tömve volt a templom. Talán csak a bátorlelkű Honterus idejében, amikor Luther eszméi újak voltak, akkor vágyakoztak így hallani az erős és igazságos Istennek gyönyörűséges igéjét. Talán azóta sem markolt bele az emberi szívekbe olyan megrázó erővel az istenige. Amikor a templomba beléptem, már ezer és ezer ember leikéből szállott az áhítatos ének föl a magasságos mennyekbe, az egek Urához: 171
