L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet De nincs idő érzelegni. Csak a legfontosabb adatok: Surányban van 33 menekült nő, 84 gyerek, Érsekújvárod 75 nő, 170 gyerek, Pozsonyban 203 nő, 803 gyerek. Csupa nő és gyerek. Hogy milyen körülmények között, arról így emlékezik meg a nagysurányi jelentés: „Az Olthídkitérő-Brassó vonalról ide utalt 110 menekülő családból ezideig 26 család érkezett meg. 104 az összes létszám. Tekintettel azon körülményre, hogy a nevezett vonalon az oláh betörés alkalmával az állomásokat felrobbantották, így a jelzett 110 család összes ingósága, 67 kocsiból álló menekülő vonat ottrekedt és az ellenség kezébe került. így az eddigi ideérkezettek segélyezése égetően szükséges, mert csak az a vagyonuk, ami rajtuk van. Kell, hogy ezen családok segélyezése az átlagsegélyezéssel szemben nagyobb legyen, mert ezek valóban a szó teljes értelmében földönfutókká váltak. Nemcsak ingóságuk veszett oda, se a beszerzési előlegen beszerzett egy évi élelem is.” Mielőtt Budapestről útrakeltünk, vettünk egy csomó nagykendőt, sok száz fésűt, kétszáz kiló szappant és így érkeztünk Surányba. Nagysurányban A kép rettenetes! A szó szoros értelmében félmeztelen emberek, ruhájuk rongy, a gyerekek mind mezítláb, negyven-ötven kilométeres gyaloglás után cipőtalpuk lemállott és most tíz korona egy talpalás. Tíz korona! Mikor tíz fillérjük sincs! Pénzt, kendőt, szappant nekik, - a szegény fázó anyáknak és gyermekeiknek.- Ennivalójuk van? - kérdeztük.- Igen - felelik. - Minden reggel kapunk egy pohár meleg tejet és kenyeret.- Hát a lakásuk?- Jól ellakunk, - felelik a szerencsétlenek, - a népség nagyon szíves velünk! Csak ruha, cipő kellene. Nagysurány menekültjei a legszegényebbek, nincs semmijük, de érzik az emberbaráti szeretet testvéri melegét és tűrnek, remélnek, bíznak. Kaptak egy félvéka babot és krumplit, odaengedik őket a takaréktűzhelyhez és legalább visszaálmodhatják az otthont. Csak több tej kellene nekik. Talán a surányi cukorgyár tejgazdasága adhatna naponta 40-50 litert. A surányi kép fájdalmas, szomorú volt, de jósággal és megnyugtató reménnyel teli. Annál kétségbeejtőbb, a mit Érsekújvárt tapasztaltunk. A lelketlen Érsekújvár Tanúkra kell hivatkoznom, hogy elhigyjék azt, a mit Érsekújvárott találtam. Tanúim a vasút urai, a ki hallották a siralmakat, míg a pénzt, szappant, fésűt kiosztottuk és koronatanúm Bodó Richárd, balparti üzletvezető helyettes, a kivel éjjel bejártuk a várost. Továbbá a városi főjegyző, a ki mindenütt velük volt. Itt laknak azok a parasztok és gazdák, a kik közül oly sokan elrejtik, elássák a gabonát, kukoricát, a kik csak a pénzre áhítoznak és miattuk elpusztulhat minden más. Egymás után állottak elő a zokogó asszonyok, hogy az apácák, a Megváltóról nevezett Mária-nővérek, a kiknek főnöknője Ignalia testvér, szállást adtak nekik az iskolában, de úgy bánnak velük, mintha nem is volnának emberek. Szeretnének egy kis levest főzni a gyermekeknek, - tejről persze szó sincs, a konyhába akarnak menni, de a kedves nővérek kidobják őket. 150
