L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Azoknál a menekült szülőknél, kik hosszú vándorlással siettek mihozzánk, legnagyobb a gyermekáldás. A magyar faj pompásan és dúsan fejlődik ki az ősmagyar talajból és otthon, mert tömített már minden kicsi hely, nem maradhat, nyakába kell vennie a nagy idegent: a hontalanság keserű itala jut osztályrészéül. Amerika emberthabzsoló bányái, gyárai, őserdők homálya, hol egy kicsi hold föld a földmivelés részére való meghódítása évekbe kerül. Milyen könnyű volna a telepítéssel megszabadítani a hontalanság ürömpoharától jó testvéreinket. A „Gazdaszövetség” hosszú évek során át sürgeti a határtalan fontosságú akcióját és helyette - néhány milliókért - hajójáratokra költik a magyar adókat. Csak úgy élhet ép testben ép lélek, ha a falusi népesség megerősödését gazdasági alapokon is előbbrelenditeni akarjuk, ha a kormány rendezi a cselédlakás ügyét, munkásházak építését, államilag támogatja, ha a mezőgazdasági termelés intenzitását fokozza, megvalósítja a városi és falusi kertészetet és mindezekkel a kisgazda családok háztartásának zavartalan menetét, pénzügyi helyzetének megerősödését, kis vagyonnak gyűjtését komoly akarattal támogatja. Egyesítsük erőinket a ma gyermekének felnevelésére, a magyar faj jövője ők, kemény szívvel, kemény tudással és kemény, nagy várással vár reájuk a jövendő Magyarország. Nagyszombati Hírlap, 1916. október 22. 2. p. [valamint: Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. október 7. 4-5. p.] 19.2. Az Est tudósításai az erdélyi menekültek helyzetéről Pozsonyban, Nagyszombatban, Nagysurányban valamint Érsekújvárban és azok visszhangja A földönfutó vasutasokkal Nagyszombat, szeptember 11. (Az Est kiküldött munkatársáról) Elindulunk az erdélyi vasutasok után. Mert rohanvást rohantak a szegény vasutascsaládok és mikor betörtek az oláhok, otthagyták őrházaikat, a színes bájos kertecskéket, barmaikat, egész életük munkáját, a „természetbeni” ellátást, és míg a kis családok feje, a férj, a váltóőr, a pályafelvigyázó az utolsó pillanatig ottmaradt, hogy kötelességét teljesítse, az asszony, a sok gyerek egy szál ruhában nekivágott az ismeretlen rengetegnek, Magyarországnak. A vasutak hű, buzgó népe minden segítséget megérdemel, lelkiismeretesen, éjjelt nappallá téve dolgozott és dolgozik a háború minden szakában, és ha későbbi korok mérlegre teszik a mai vésznapokat, meg fogják állapítani, hogy a Máv. munkásai katonai pontossággal és polgári önfeláldozással teljesítették kötelességüket. Harcosok, katonák, - emberek voltak. Elindultunk az erdélyi vasutasok elmenekült családjai után. A budapesti balparti üzletvezetőség részéről Bodó Richárd üzlet vezetőhelyettes, Glosz Dezső felügyelő, dr. Farkas Elemér felügyelő-orvos útrakelt, hogy bejárja a nagysurányi, érsekújvári, nagyszombati és pozsonyi menekült telepeket, hol igen sok vasutas van. Az Est gyűjtéséből 15.000 koronát magamhoz véve hozzájuk csatlakoztam, hogy a leggyorsabban segíthessünk a nyomorúságon. Ezt a nyomorúságot leírni nem lehet. Szemtől-szembe kell állani vele és a legkérgesebb szívet is puhává őrli a fájdalom és a legközönyösebb szemből is kicsordul a köny. 149
