L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
14. Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről
Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről [■■■] És már halottnak hitték a hanyatlót! És annyi kéz nyúlt birtokom felé!... És a kifosztott, megtépett szegény hős Honját a honban már föl nem leié. Az ősi fészken nincs nyugalma immár: Idegen földre - bolyongva - elszakad, Falat kenyérért rabmunkába sorvad... S osztoznak kincsén, lelkén azalatt! Vándor kopogtat... ajtódról ne űzd el! Ajkának hangja még a régi hang, A régi, édes!...még egyetlen kincse, Mely végprédául nem lett még bitang! De már e lég is vészes áramával Lelkemre szállá öldös, fojtogat... ...Szavam elnémul... életemnek vége... Ne zárjátok be az ajtótokat! Vándor kopogtat... Jaj, ha egykor jönne Lángpallosával az ég angyala! Az ítéletnek, a nagy bűnhődésnek Dördülne fel ajtótoknál szava! Ha a koldusnak lelkét megbosszulni: Örök vád lángját gyújtná bennetek: Ha átkul szólna: Kik most elfeledtek, Akkor - soha ne feledhessetek!... Ha vércsapásra élet-harcotokban Az egy kar gyenge lenne egymagán, S a másik, én a bénult - most elhagyva - Gyógyultan nem leszek ott a csatán...! Ha... Nem! E könnyek, mely szavam elfojtja Az esdő könnynek csodái nagyok! A koldus ajkán Alleluja zeng még! Hallgassa meg testvér, testvéred vagyok! Hallgassátok meg Erdélyt, magyarok!324 324 Szepesi Lapok, 1916. szeptember 21. 1. p. 134
