L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)

14. Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről

Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről

Szeneth Dezsőné a Garam című lapban Ne sírjatok címmel közölt versében az erdélyi menekülteket vigasztalja, reményét fejezve ki az közeli változást, a viszszatérést illetően:

Ne sírjatok síró vadgalambok székely kapuk elárvult lakói.

Lelkünk udvarának zokogó csendjében íveljetek újból ébredő reménynek ti elrebbent, színes pillangói.

Mondjátok az elnémult visszhangnak, ki vén boltív alatt sírón bujkál:

Gyermek-kacagások gyöngyös muzsikáján,

Csendülő pohárnak víg megkoczanásán bokája egyszer újból táncra áll.

Mondjátok a hullatag virágnak fehér leánykéz - ki most nem tépi:

Új tavasz fényében, tavasz melegében Éledező nótás édes-bús kedvében a kis magot majd újból elveti.

Virágos hajlék egyetlen lakója bujdokló bánat, most elomlott árny.

Halkan kongó órák zenéjét hallgatni.

Kacagni és sírni, élni, újra élni haza megyünk tavasz hajnalán.

Ne sírjatok! Elől kezdjük újból! lánggal lobban ezer éves láng.

Füvünk zöld selymét csak ember láb taposta Kiben bíztunk eleitől fogva: velünk van Ő, és az ősi láng:’25

A versírók között különösen elítélő, negatív hangnemben fogalmazott a románokkal és az antanthatalmakkal kapcsolatban Nagy Pál nagysallói versíró több, a Lévai Őrállóban közölt versében is. Ezek a versek a sajtóban megjelent vezércikkel és más írásokkal és versekkel egyetemben nagyon jól tükrözik a korszellemet.

325 Garamvidék, 1916. október 1. 1. p.

135