L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
14. Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről
14. Versek az erdélyi menekültekről és a román betörésről A román betörés hírét követő időszakban a lapok többségében közöltek az erdélyi menekültekkel, Erdéllyel, a székelyekkel vagy a románokkal kapcsolatos verseket. Több szerzemény jelent meg a románokról és a román támadásról is. A Mellékletből részletesebben is tájékozódhat e téren is az érdeklődő, most csak néhány fontosabb példát mutatok be. Párvy Sándort, a szepesi egyházmegye püspökét is megihlették az erdélyi menekültek, az Hallgassátok meg Erdélyt, magyarok! című versét a Szepesi Lapok közölte még 1916 szeptemberében: Vándor kopogtat... sorsát szégyenelve Ajtód elől ne űzd el, halld szavát! Dicső ősök foszlányba burkolt sarja, Hadd sírja el előtted bánatát. Én, a koldus, hangosban szólhatok, mert Nagy múltak fénye ad reá jogot, Ki nem pirul, hogy élte gyászba omlott, Kezébe hogy koldusbotot fogott! E kézben egykor fényes szablya villant!- És térdre ejtett már egy sugara! -E kézben egykor büszke kormánypálca Népeknek intett, szent törvényt ada. Jogar, kifent kard, mind kihullt kezemből - De elregélik győzelmes csaták,- Borús idők ez örök csillagi - hogy Könnyen kezemből azt ki nem csapák! Ontottam vérem, hogy verejtéköknek Dús árát szedjék mások boldogan, Sebet sebekre fogtam testemen föl, Hogy mást ne érjen a szörnyű roham. S a mások... mások e haláltusámban Közönnyel vették vergődésemet... Ki meghal - már csak örökére lesnek! Halottat élő - csöndben eltemet.
