L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
13. A hála kifejezése
A hála kifejezése Különösen a székely és a szászföldről nagy vagyon pusztult el, óriási és gyönyörű marhaállomány volt ott, mennyi hullott el belőlük az úton is, de azt az áldozatot meg kellett hozni a magyarság jövő megerősödhetésért. Románia külső erősödésével arányban járt Magyarország belső gyöngülése, s most megfog fordulni az állapot, Románia eltűnik s ezzel együtt az erdélyi nationális kérdés is, igaz, hogy ez nagy vagyonpusztulással járt, de egy nemzet jövője függött ettől a lépéstől s Tiszát majd a történelem nagyon is fogja igazolni. Na, de szinte politizálásba is átcsapok a katonai stratégiától, pedig ahoz nem értek, ehez még igen valamennyit, mert magam is voltam végre régen tényleges katona, nekünk is kellett harcászati terveket kidolgozni, azóta azonban óriásit változott a világ s fog még a leszerelés után változni, lehet, hogy ez későn fog bekövetkezni, de távoli köd foszlányai már kezdenek a messzeségből kibontakozni. Lengyelország függetlenségének a proclamálása már előszele a békének, majd, ha az eljön s adja isten, hogy minél előbb eljöjjön. Mégegyszer szívélyesen üdvözölve stb. Balázsfalva, 1916. november 8. Péter Antal ref. pap312 A Losonci Újságban lírai hangvételű, pátoszt és történelmi közhelyeket (az „örök időktől” őrt álló székelyek) sem nélkülöző hosszú köszönőlevél jelent meg ugyancsak Péter Antal aláírással, azonban nincs utalás a szerző foglalkozására, illetve lakhelyére sem. Valószínűleg a Lévai Őrálló ban közölt, fentebb idézett levél szerzőjéről lehet szó. E losonciaknak írt s még a menekültek hazaindulása előtt megjelent szívhez szóló levélben a lakosságon túl többek között a helyi sajtónak is köszönetét mondott a menekülteknek nyújtott mindenféle támogatásért: Köszönet Adjatok szavakat, hogy igazán, őszintén nyújthassam át köszönetemet azért a sok jóért, önfeláldozó munkátokért, mivel minket - erdélyi székelyeket - kik ott hagyva féltett hazájuk drága kincseit, megszokott otthonukat - a számkivetés ösvényére lépve a ti városotokba menekültünk a vad ellenség elől. Adjatok szavakat, mert érzem, hogy gyenge vagyok olyan köszönetét mondani, amilyet igazán megérdemeltek. Aki cselekszi a jót, az nem tudja tettét úgy értékelni, mint akivel cselekszi. És ti tudjátok, mit cselekedtetek? Igaz embertársi kötelességet, de ezt őszintén megtettétek. És tudjátok, kivel cselekedtétek? Velünk, erdélyi székelyekkel, kik örök időktől bástyaként állunk őrt, a sokszor letiporni akaró ellenségnek, kiknek talán ideig-óráig sikerült őrhelyükből kimozdítani, de eltemetni soha és soha. Igen, velünk tettetek jót, Hunornak megmaradt maroknyi népével, Csaba vezérnek ősi katonáival, akik szigetként állanunk a nagy vészáradatban. 312 Köszönet. Lévai Őrálló, 1916. november 23. 1. p. A publikált levélen túl 1917. február elején a Lévai Őrálló egy újabb levelet közölt Péter Antal aláírással. (Levél Erdélyből. Lévai Őrálló, 1917. február 8. 1. p.). Később Erdély címmel két hosszú írása is megjelent. (Lévai Örálló, 1917. május 10. és 17. 2. p.) 126
