L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
13. A hála kifejezése
A hála kifejezése Emlékezetünk könyvébe egy lapot nyitunk és Losonc városa nevét a hála betűivel véssük be és a szeretet finom tollával írjuk egymás alá azok neveit, kik nem kímélve semmifáradságot, önfeláldozó munkát végeztek érettünk. Ott fogtok ragyogni ti nemes szívű asszonyok, leányok, kik még falatotokat is megosztottátok velünk, a szenvedőkkel, kik felruháztátok a fázókat, gyógyítottátok a betegeket, ti, kik Krisztusi munkát végeztetek. Ott fogtok ragyogni férfiak örök emlékezetünkben kik lehetővé tettétek, hogy meleg hajlékot kapjunk, vigasztaltatok és igaz barátnak tekintettetek, nem csak magatok, de cserkész gyermekeitek is ott mozgott a megtört lelkűek táborában és finom érzésük sugallatára szeretettel végezték munkájukat. De ott lesznek első helyen a hatóságok, a sajtó, kik olyan odaadó szeretettel karolták fel ügyünket, hogy azt jobban már nem tehették. Igen, a nemes cselekedetekért őszinte köszönetét mondok mindnyájunk nevében. Talán csak órák választanak el a visszamenés pillanatától és mi összeszedve kicsiny, megmentett batyunkat, vissza indulunk a bizonytalanság végtelenségébe. Tudom, ott lesztek a várva-várt hazavivő vonatunknál és titeket is talán ugyanaz az érzés hat át, amikor indulni látjátok vonatunkat, mint a benne ülőket. Tudom, szinte látom, nem egy szem lesz könnyes arra a gondolatra, hogy - hova mentek - mit találtok otthon - hova fogjátok lehajtani fejeteket - mi lesz veletek s megtaláljátok-e elveszett gyermekeiteket, agg szülőtöket? Mert minket ez a szomorú gondolat hat át és mikor utoljára kendőnket lobogtatjuk felétek, jusson eszetekbe, hogy bár még nehéz megpróbáltatás elé nézünk és látva romokban szeretett lakásunkat, megsiratjuk, de élni fog bennünk Isten erős akarata, csodát fogunk mívelni, szebbet teremtünk a voltnál. Ilyen erős elhatározással intünk nektek végbúcsút. Ha majd eljöttök a mi kedves Erdélyünkbe, kopogtassatok be kicsiny házunk ajtaján, ne kerüljetek el, mi szeretettel fogadunk titeket, felfrissítjük emlékezetünkben neveteket, örömmel fogunk reátok gondolni és a hála, a szeretet nemes érzése fogja a már megifjodott szomorúságát kihevert székely népet áthatni. Péter Antal313 A Losonci Újság 1916. október 26-i számában Péter Antal aláírással Hagyd fiadat menni címmel egy propagandavers is megjelent.314 A kérdés az, hogy a Losonci Újság számára a menekültek megrendelésére, vagy pedig önszántából írta-e a köszönőlevelet, illetve az is, hogyan került kapcsolatba éppen ezzel a lappal, hiszen nem Losoncon, hanem - ahogyan a Lévai Őrálló ban megjelent írás is tanúskodik róla - Léván lakott. Elképzelhető, hogy lelkészként meglátogathatta a Losoncra került menekülteket, s az is, hogy más, Erdélyből menekült lelkészek is felkeresték az átmeneti lakóhelyük közelébe, vagy esetleg távolabbi településekre került menekülteket. 313 Losonci Újság, 1916. november 9. 1. p. 314 Losonci Újság, 1916. október 26. 1. p. 127
