L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
38 A permonyík A Selmecbányái történetben 12 bányaszellem jelenik meg fehér ruhás, az aknában mezítláb táncoló lányok alakjában. Miután a bányászok meglátták őket, elhatározták, hogy 12 pár piros cipőt készíttetnek nekik. A cipőket a bánya bejáratához helyezték, azonban a bányaszellemek nem fogadták el a gazdag bányászok könyöradományát, hanem elköltöztek egy másik járatba. Azáltal, hogy máshová költöztek, velük együtt egyben az érc is eltűnt arról a helyről (Blechschmidt 1974). A körmöcbányai hiedelemtörténetben a bányaszellem rosszindulatú és áldozatot követel az emberektől. Egy bánya elhagyott bejáratánál dolgozó ember két játszadozó gyermekének állat alakjában, nyúlként jelent meg, ők utána iramodtak, azonban a bánya közelében egy lyukba zuhantak. Amikor édesapjuk észrevette, hogy a gyerekek eltűntek, keresésükre indult, s alig tett néhány lépést az aknában, füst ömlött rá, melytől összeesett. A kint dolgozók segélykiáltását hallva segítségére siettek, kiszabadították, s megtalálták a két gyermek holttestét is, akik a füsttől fulladtak meg. Amikor a környékbeliek tudomást szereztek az esetről, azt mondták, hogy a nyúl, amit a gyerekek üldözőbe vettek, nem igazi nyúl volt, hanem a bánya szelleme, aki így szedett áldozatokat, mivel neki mindig szüksége van áldozatokra (Blechschmidt 1974). A soproni bányászmonda az egyik bányalelőhely történetéről szól, hogyan tudatta a nap a juhásszal, hogy hol található az érc. Ebben a történetben azonban nem szerepel bányaszellem (Blechschmidt 1974, 30-31). Körmöcbánya 18. századi történetét, korabeli források tükrében bemutató munkájában Daniel Kianička külön fejezetet szentel a bányaszellemek, törpék, permoníkok kérdésének. Ismert források felsorakoztatása mellett néhány helyi, levéltári adatot is közöl a témával kapcsolatban (Kianička 2008, 158-174). A cseh néprajzi lexikonban a horní duch (bányaszellem), permon, permonik címszó alatt az alábbiakat találjuk: Bányászmondákban és hiedelemtörténetekben szereplő lény, jó és rossz tulajdonságokkal rendelkezik, ettől függ, hogy a bányászt segíti, vagy pedig bünteti. A permon, permonik a német Bergmann, Bergmännchen elnevezésből ered. Ostrava és Karviná környékén pustecký és a skarbnik (a lengyel skarb - kincs szóból ered) ritkábban „fontána",’’ kataroza". Megjelenési módjáról annak alapján, hogyan élt a bányászok képzeletében, nem könnyű pontos részletes leírást adni. Alakját ugyanúgy írják le, mint a többi európai nép folklórjában: hosszú szakálla és vörös sapkája van, s legtöbbször lámpást tart a kezében, általában bányász, ritkábban bányafelügyelő (stajgr) alakjában jelenik meg. A föld alatt tilos volt fütyülni, káromkodni és átkozódni, mert ez a permonyíkot megharagítja és bosszút állhat. A bányaszellem különféle jelekkel figyelmezteti a bányászokat az omlásveszélyre (titokzatos hanggal, fénnyel, amely elijeszti a bányászokat a veszélyes helytől), egér vagy béka képében jelenik meg, megjutalmazza őket és segít nekik. A legelterjedtebbek és művészileg is a legszebbek azok a történetek, amelyekben a bányaszellem segít a bányásznak, aki különféle okokból nem tud pénzt keresni, sok szenet fejteni (az érclelőhelyeken megmutatja neki az arany és ezüst helyét). Legfontosabb a szüzsé második része, amikor a bányaszellem próbára teszi a bányász becsületességét. A megkeresett pénzt a bányásznak két egyforma részre kell felosztania, de felmarad egy pénzérme: a bányász vagy a permonyík részéhez teszi, vagy pedig kettévágja és mindketten kapnak egy feiet. Mikor a bányaszellem meggyőződik a bányász becsületességéről, neki adja a saját keresetét is. Sok esetben a pénzosztás egy szakadék szélén történik, s a permonyík elárulja, hogy ha a bányász megtartotta volna magának az utolsó tallért, belelökte volna a tárnába. Sokszor megtiltja neki, hogy nem szabad dolgozni mennie, mert ráomlik a tárna. Ezek a mondák a segítő és a bányász tisztességét próbára tevő bányaszellemről, szellemiségükben közel állnak a
