L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
A permonyík 33 termetű és ellenségesen viszonyul az emberekhez, a börzsönyi viszont fejetlen törpe, s az emberekhez való viszonya szintén negatív (Relkovič 1924). Néhány évvel később Relkovič az Ethnographia 1927. évfolyamában Mondagyűjtéseimből című közlésében tornai (Abaúj-Torna vármegye) hiedelemmondát is találunk. Ebben a bányaszellem megjósolta a bányászoknak, hogy el fogja önteni a bányát a víz, de bányászoknak erről nem volt tudomásuk, mindnyájan odavesztek. Mivel a bányaszellem megátkozta őket, szellem képében időközönként ők is megjelentek, egyszer tetszetős, máskor rút alakban. A másik történet Selmecbányái vonatkozású, ebben a bányaszellem kincset osztogatott, mivel azonban egyszerre többen is felkeresték, megharagudott az emberekre kapzsiságuk miatt, rájuk ült, s a föld megnyílt, majd a bányából lángok csaptak ki (Relkovič 1927). Relkovič Davorka ugyancsak az Ethnographiában közölt Adalékok Somlóvidék folklórjához című írásában a bányaszellem ruházatára vonatkozóan közöl figyelemre méltó adatokat, miszerint a „törpe bányaszellem” ruhája fehér színű, s fején turbán van: A törpe bányaszeltem a közeli Ajkáról honosodott meg. Ott jár a bányákban, földig érő hófehér szakállal, fehér ruhában, turbános fővel. Figyelmezteti a bányászokat a közelgő veszélyre. Ma is hálával gondol rá 7 munkás, kiket megsegített. (Relkovič 1928, 97) Szendrey Zsigmond szintén az Ethnographia hasábjain A nép élő hitvilága című tanulmányában féloldalnyi terjedelemben foglalkozik a bányaszellemekkel is. Ő a bányarém, bányapásztor, bányatörpe és birgej elnevezéseket ismeri, s megjegyzi, „ismerik Erdélytől kezdve Szatmáron, Máramaroson, a felföldön és minden bányavidéken. Általában kistermetű emberke, Börzsönyben fejetlen törpe, de Veszprémben és Verespatakon óriás, a bucsumi pedig különböző állatalakban szokott megjelenni.” Szendrey a bányaszellemek jellemzése során leírja, hogy csoportosan, családosán is előfordulnak, sőt családi életet is élnek: feleségük és gyerekeik is vannak (Szendrey 1938). A bányászcsaládból származó Mikulik József helytörténész több bányászattal kapcsolatos munkát írt, ezek fontos helytörténeti adatokat tartalmaznak szülővárosáról, Dobsináról, valamint Rozsnyóról és környékéről is. Dobsina Gömör legészakibb részén fekvő kis bányaváros, ahol zömében németek laktak, akiket bulénereknek nevezetek. A Képes Családi Lapok 1879/7. számában megjelent Népmondák Dobsina vidékéről című közlésében egy hosszabb helyi monda is szerepel: Véres verejtéktől ázott kenyér volt az, melyet Flepauf Dániel bányász két keze munkájával keresett! Elégedetlen volt ő a maga sorsával. Érezte azt felesége, érezték azt gyermekei, kikkel sokszor, hejh! Nagyon sokszor igen rosszul bánt. Az imádságban sem volt valami nagy köszönet, melyet ma (bányaszokás szerint hétfőn délelőtt) a templomban végzett. Azon tűnődött, hogy lehetne valamit javítani anyagi helyzetén? Míg ajkai a rég megtanult ima szavait mormogták, és a kántor az orgona hangjai mellett 12 denárnyi díjáért az előirt dicséretet elénekelte. Mondom, ez imában nem volt köszönet! De néha az Úr a méltatlan szolga panaszát is kegyesen veszi, ha mindjárt csak azért is, hogy próbára tegye. Emberünk nyakába akasztja a tarisznyát és nyomorúságán tépelődve cammog a bánya felé, hol régóta állandóan dolgozik. A mint a kis Kaelbl nevű dombra ért, úgy tűnt fel neki, mintha lába alatt a föld belsejében kalapács-ütések neszét hallaná. Csóválta a fejét, csodálkozott és megállott. Igen, lába alatt dolgozott valaki, a sziklarobbanás és kőzetomlás zaja is tisztán kivehető volt. De hát ki legyen az? Nincs e dombon és környékén sem akna, sem tárna? Flepauf Dániel arcza kiderül. Megfordul és nem cammog, hanem sietve siet
