L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
A permonyík 27 érceket, vagy jó reménység van arra, hogy ércet lehet ott bányászni. Ezért tehát a bányászok nem rémülnek meg a munkáiktól, hanem azokat jó előjelként fogván fel, még eltökéltebbek lesznek a lelkűkben és még keményebben dolgoznak. (Bircher-Tóth 1990, 51-52) Luther Mártonnak köszönhetően más, 16. századi adalékhoz is hozzájuthatunk a bányaszellemekkel kapcsolatban. Ő maga is azok közé tartozott, akik hittek a bányákban kísértő szellemekben. Az 1562-ben megjelent Asztali beszélgetésekben olvasható Ördögi káprázatok a bányákban című történetben Luther az ördöggel azonosítja a bányászoknak megjelenő lényeket: A bányászokat az ördög nyomorgatja, becsapja, szemüket káprázatokkal és látomásokkal zavarja meg, azért ők úgy vélik, hogy nagy halom ércet, színezüstöt látnak ott, ahol pedig semmi sincs. Hiszen az ördög az embereket még a föld fölött, a szabad ég alatt, fényes napvilágnál is úgy elbolondíthatja, megvarázsolhatja, hogy egy dolgot valami másnak látnak és tartanak, mint ami valójában; hát még mennyivel inkább a bányában, ahol az emberek gyakorta megcsalódnak. Nem tagadom, hogy sok aknában és gödörben ércre lehet lelni, s ez Isten igen szép ajándéka, de nem adatik meg mindenkinek. Tudom, hogy nekem nem lenne szerencsém a bányában, és az összes többi bányász is pórul járna miattam, mert Istennek ezt az adományát nem hagyja nekem a Sátán, azért én is elállók tőle. (Luther 1983, 74) Korának kiemelkedő tudósa, Athanasius Kircher (1602-1680) jezsuita polihisztor Mundus subterraneus [Földalatti világ] című, földtannal foglalkozó, 1665-ben, Amszterdamban megjelent kétkötetes művében több figyelemre méltó adat található a bányamanókkal kapcsolatban (Kircher 1665). Ez a forrás témánk szempontjából rendkívül fontos, hiszen az ebben szereplő mondákat a 17. század közepén jegyezték fel a magyarországi ércbányák bányamesterei, s küldték vissza őket Kirchernek, válaszként az általa kiküldött kérdőívre. A szóban forgó kötet magyar vonatkozású adatait közzétevő kiadványban (Bányai-Tóth-Zsámböki 1982, 223) Földalatti törpék Magyarországon [Vili. Könyv, IV. szakasz (2. kötet, 124)] IV. fejezetében az alábbi sorokat olvashatjuk Kirchertől: Amikor éppen mostanában, nem sokkal ezelőtt megkérdeztem a magyarországi ércbányák bányamestereit és felügyelőit, hogy vajon megjelennek-e néha a bányákban földalatti törpék, amelyeket bányamanóknak - németül Bergmännlein - neveznek, hozzám írott leveleikben így válaszoltak: „A bányászok az elmúlt időkben láttak ilyen szellemeket, s ezek menekülésre késztették őket, néha nagy felfordulást és zűrzavart okoztak, akkor, amikor gazdag érc felé közeledtek a bányászok, többnyire hasonló jel előzte meg.” - Ennyit Schapelman úrvölgyi bánya felügyelő jelentéséből. (Bányai-Tóth-Zsámboki 1982, 246) Figyelmet érdemel, hogy Kircher és Bemard Brun, a magyarországi bányák felügyelője is úgy ír a bányaszellemekről, mint ha azok valóban léteznének. A hiedelmet, miszerint ha valaki bányaszellemet lát, és azt másoknak elmondja, meghal, Brun ugyancsak elhiszi, s példákat hoz ennek bizonyítására:
