L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Kopjafa" versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa
Kopjafa” versus hagyományos fejfa? 191 A rendelet következő pontja szerint „a fejfák színét tekintve - szem előtt tartva azok kormegjelölő szerepét - az elhalálozott korának előrehaladtával a fejfák színét egyre sötétebbre kell kialakítani. Kivételt képeznek a gyermekek fejfái, melyek: leány gyermek esetében fehér, fiúgyermek esetében kék-, világoskék színt kell, hogy kapjanak, egyéb formájukban nem különböznek az általános fejfáktól.” (Szekeres 1998, 31). Ezt a rendelkezést sem tartják meg minden esetben. Bár a fiúgyermekek részére a kék és a világoskék színű fejfa volt hagyományos, egy 12 éves kisfiú és 19 éves fiatalember fejfáját például fehér, egy másik 17 éves fiúét pedig sárga színűre festették, s találhatóak olyanok is, amelyeket egyáltalán nem festettek be. Találhatunk példát arra is, amikor az idősebbek számára állított fejfa nem kap sötét színt, mint például egy 1992- ben elhunyt 65 éves asszonyé sem. „A nem református vallású elhunytaknál engedélyezett a fejfa felső részén - a fejfa anyagában - a vallási hovatartozást szimbolizáló kereszt megjelenítése” - mondja a rendelkezés következő pontja (Szekeres 1998, 32). Más vallásúak élnek is ezzel a lehetőséggel, bár amint már a fentiekben is szó volt róla, a védett temetőrészben számos kisebb-nagyobb keresztet vagy keresztben végződő „kopjafát” is állítottak, többet a rendelkezés életbe lépése után. Lássuk, hogyan jelenik meg a vallási hovatartozás a csónak alakú fejfákon a gyakorlatban! Több példa is van arra, hogy az előírás szerint a fejfák fejrészébe vésték a keresztet (kettős keresztet is), de néha a kereszt majdnem a fejfa közepére kerül. Néhány esetben a keresztet a fára erősítették (anyaguk legtöbbször fém), ezeken általában fémkorpusz is van. Egy fejfára például (a fejrészbe) domborművet véstek - egy női fejet, amely feltehetően Máriát ábrázolja, egy másikra pedig (ugyancsak a fejrészre) fémből készült angyalt erősítettek, de ez utóbbi dombormű formájában is megjelenik. Több fejfa tövében látni fából készült kereszteket is. Ezek egyrészt utalnak az elhunyt felekezeti hovatartozására, de más funkciót is betöltenek. Néhány év elteltével az ezekre a keresztekre erősített fémtáblákon jobban olvasható az elhunyt neve, illetve az elhalálozás dátuma, mint az időjárás viszontagságai következtében megrepedezett, kifakult fejfán. Ez utóbbi okból egyre több fejfán látható feliratot tartalmazó fémtábla (két elhunyt esetében gyakran kettő), ezek ugyanolyanok, mint a közvetlen a temetés után a sírhantba szúrt fakeresztek és fatáblák közepén található feliratot tartalmazó fémtáblák. A felsorolt példák ismét azt bizonyítják, hogy a vallási hovatartozás megjelölésével kapcsolatos előírásokat sem tartják meg minden esetben a hozzátartozók. A rendelet pontokban foglalva azt is megszabja, hogy mi „nem megengedett A fejfák kialakítása tekintetében: 1. A fejfák alapvető formáitól eltérni 2. A fejfákra bármilyen anyagú és formájú esővetőt felszerelni 3. Fejfákra képet elhelyezni 4. A fejfákra és a sírhantra epitafiumot (kiegészítő sírfeliratokat, bármilyen anyagú táblákat) elhelyezni. A sírhantra vonatkozólag: 1. A sírhant hagyományos kialakításától eltérni 2. A sírhantra koszorútartót elhelyezni 3. A hantot körbekeríteni (kerítés stb.), azt a földtől eltérő anyagokkal borítani (kavics, beton stb.) 4. A hant környezetében ülőalkalmatosságot (padokat, stb.) elhelyezni
