L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)

"Kopjafa" versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa

„Kopjafa” versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa Novák László Ferenc a közelmúltban, mintegy életműve kiteljesedéseként, egy tetszetős kötetben, gazdag képanyag kíséretében foglalta össze a fejfakutatás eddigi eredményeit (Novák 2005). A szerző a „Kopjafák” vagy népi iparművészeti fejfák című alfejezetben kitér az utóbbi években/évtizedekben megszaporodott, emlékműként állított kopjafák/emlékoszlopok kérdésére is: „A művészeti fafaragók munkája révén terjedtek el rendkívül gazdag díszítésű legújabb típusú fejfák, amelyek kopjafa néven ismertek szé­les körben. Ezek a napjainkban megnyilatkozó népművészet reprezentáns darabjai. Közös jellemzőjük, hogy általános népművészeti stílust képviselnek, azaz a díszítőmotí­vumokat nem az illető helység fejfakultúrájának hagyományai szerint faragták a fákra” - írja (Novák 2005, 119), majd egy nógrádverőcei példát hoz fel. A Bethlen család az ott hagyományos gombfa helyett „díszes népi iparművészeti fejfát” állíttatott fel. Ugyanitt katolikus elhunyt számára is állítottak sírjelként kopjafát. „Olyan temetőkben is megje­lentek, ahol évtizedekkel, évszázadokkal korábban sajátos, egyéni stílusú fejfák, gom­bosfák voltak. Legszembetűnőbb a jelenség ott, ahol még állnak régi típusú fejfák, mint például Bibarcfalván, Nagybaconban. Vargyason már eltűntek a gombosfák, helyüket a népi iparművészeti kopjafák vették át.” (Novák 2005, 120) A szlovákiai magyar települé­seken végzett, kopjafákkal kapcsolatos kutatásaim során ugyanezeket a jelenségeket magam is tapasztaltam (L. Juhász 2005). Jelen dolgozatomban azt kísérlem meg bemutatni, hogyan nyilvánul meg ez a jelen­ség Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar megye második legnagyobb városának temetőjében, s milyen teret hódított a folklorizmus-kopjafa az ott hagyományos, ún. csónak alakú fej­fákkal szemben.1 A hajdúböszörményi temető nyugati részében található egykori református temető­részt a városi önkormányzat a 147/1994./VIII.25./Önk. számú határozatával helyi véde­lem alá helyezte. Ezen a területen még ma is található néhány - jobb-rosszabb állapot­ban lévő - a 19- 20. század fordulóján és a 20. század első felében állított, s a helyi fej­­fakészítési hagyományok szerint készült csónakos fejfa. A 20. század elejéről, illetve még korábbi időből származó, hagyományos csónak alakú fejfák zöme a védett temetőrész északi és észak-nyugati részében áll. Az említett rendeletnek a védett temetőrészre vonatkozó rendelkezése a következő­képpen hangzik: 1 A hajdúböszörményi temetőben három alkalommal jártam, először 2004 januárjában, másod­szor 2006 novemberében, harmadszor pedig az eredeti tanulmány megjelenése után, 2011 márciusában. Mindhárom alkalommal több fényképfelvételt is készítettem, valamint a teme­tőben tartózkodó hozzátartozóktól gyűjtöttem, s információkat kaptam a temető gondnoknőjé­től is.

Next

/
Thumbnails
Contents