L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Kopjafa" versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa
„Kopjafa” versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa Novák László Ferenc a közelmúltban, mintegy életműve kiteljesedéseként, egy tetszetős kötetben, gazdag képanyag kíséretében foglalta össze a fejfakutatás eddigi eredményeit (Novák 2005). A szerző a „Kopjafák” vagy népi iparművészeti fejfák című alfejezetben kitér az utóbbi években/évtizedekben megszaporodott, emlékműként állított kopjafák/emlékoszlopok kérdésére is: „A művészeti fafaragók munkája révén terjedtek el rendkívül gazdag díszítésű legújabb típusú fejfák, amelyek kopjafa néven ismertek széles körben. Ezek a napjainkban megnyilatkozó népművészet reprezentáns darabjai. Közös jellemzőjük, hogy általános népművészeti stílust képviselnek, azaz a díszítőmotívumokat nem az illető helység fejfakultúrájának hagyományai szerint faragták a fákra” - írja (Novák 2005, 119), majd egy nógrádverőcei példát hoz fel. A Bethlen család az ott hagyományos gombfa helyett „díszes népi iparművészeti fejfát” állíttatott fel. Ugyanitt katolikus elhunyt számára is állítottak sírjelként kopjafát. „Olyan temetőkben is megjelentek, ahol évtizedekkel, évszázadokkal korábban sajátos, egyéni stílusú fejfák, gombosfák voltak. Legszembetűnőbb a jelenség ott, ahol még állnak régi típusú fejfák, mint például Bibarcfalván, Nagybaconban. Vargyason már eltűntek a gombosfák, helyüket a népi iparművészeti kopjafák vették át.” (Novák 2005, 120) A szlovákiai magyar településeken végzett, kopjafákkal kapcsolatos kutatásaim során ugyanezeket a jelenségeket magam is tapasztaltam (L. Juhász 2005). Jelen dolgozatomban azt kísérlem meg bemutatni, hogyan nyilvánul meg ez a jelenség Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar megye második legnagyobb városának temetőjében, s milyen teret hódított a folklorizmus-kopjafa az ott hagyományos, ún. csónak alakú fejfákkal szemben.1 A hajdúböszörményi temető nyugati részében található egykori református temetőrészt a városi önkormányzat a 147/1994./VIII.25./Önk. számú határozatával helyi védelem alá helyezte. Ezen a területen még ma is található néhány - jobb-rosszabb állapotban lévő - a 19- 20. század fordulóján és a 20. század első felében állított, s a helyi fejfakészítési hagyományok szerint készült csónakos fejfa. A 20. század elejéről, illetve még korábbi időből származó, hagyományos csónak alakú fejfák zöme a védett temetőrész északi és észak-nyugati részében áll. Az említett rendeletnek a védett temetőrészre vonatkozó rendelkezése a következőképpen hangzik: 1 A hajdúböszörményi temetőben három alkalommal jártam, először 2004 januárjában, másodszor 2006 novemberében, harmadszor pedig az eredeti tanulmány megjelenése után, 2011 márciusában. Mindhárom alkalommal több fényképfelvételt is készítettem, valamint a temetőben tartózkodó hozzátartozóktól gyűjtöttem, s információkat kaptam a temető gondnoknőjétől is.
