L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken
138 Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... tünk, de egyben a második világháborúra, valamint az azt követő kommunista rendszerre is, ahol a volt partizánok és leszármazottaik is számtalan kiváltságot élvezhettek. Vagy említhetjük a rozsnyói köztemető egyik síremlékén látható, az egyenruhájában lefényképezett, fegyverét büszkén a kezében tartó néhai milicistát. Fényképe, azon túl, hogy megörökíti egy munkásőr emlékét, egyben olyan, 1948-ban zajlott eseménynek is emléket állít, amelynek következtében megváltozott az ország társadalmi rendje, és kezdetét vette a kommunista időszak. E munkásőrök voltak hivatottak egészen 1989-ig „védelmezni a szocialista vagyont". Olyan fegyveres erőről, félkatonai szervezetről volt szó, amelynek tagjai nem kis kiváltságokat élvezhettek. A fénykép kiválasztásakor a családtagok számára fontos volt a Népi Milícia-beli tagság hangsúlyozása. Nem csupán az egyszerű családtag, a hétköznapi ember emlékét akarták megőrizni, hanem a milicistáét, a kommunista rendszer védelmezőjét is, tehát külvilág felé azt kívánták hangsúlyozni, amiben az elhunyt eltért az átlagemberektől. A fényképes síremlékek nemzetiségi, vallási és társadalmi vonatkozásai Bevezetőmben említettem, hogy a komparatisztika módszerét alkalmazva bemutatom a kutatott területen élő többi nemzetiség fényképhasználatát is. Eddigi kutatásaim alapján eddig csupán aránybeli különbségek tapasztalhatóak. A romák esetében csak a fényképek számaránya alacsonyabb, ez azonban a gazdasági helyzetükkel magyarázható. Ha viszont a romák olyan anyagi helyzetben vannak, hogy állandó síremléket állíthatnak, akkor nagyon ritkán marad el a fénykép, s a nemrégiben megjelent új technikai megoldásokat is előszeretettel alkalmazzák minden korosztály síremlékén. A temetői fényképhasználat tehát etnikai szempontból egységesnek mondható Dél-Szlovákia településein. Felekezeti aspektusból ugyancsak nem sikerült különbségeket megállapítani, itt is csupán a fényképek számaránya tér el, mégpedig - eddigi kutatásaim alapján úgy tűnik - a katolikusok javára. Ez a különbség azonban inkább a 20. század első felére vonatkozik, s napjainkra egyre inkább kiegyenlítődik. A zsidó vallás alapelvei szerint az elhunyt képi ábrázolása nem megengedett. Ennek ellenére Európa-szerte előfordulnak zsidó temetőkben fényképes síremlékek, elsősorban a szláv területeken, de a Balkánon s Litvániában is gyakoriak. Utazásaim során magam is jártam ilyen temetőkben, valamint a világhálón is számos fényképes zsidó síremlékre bukkantam Németországban és Olaszországban, Ukrajnában egyaránt.7 A volt Szovjetunióban a holokauszt után az elhunyt gravírozott képmása terjedt el nagymértékben. A cseh és morvaországi, valamint a magyarországi zsidó temetőkkel foglalkozó szakirodalomban ugyancsak találtam adatokat.8 A morvaországi Tfebľč védett műemlék temetőjében például olyan fényképes síremlékeket találtam, amelyeket még az 1900-as és 1910-es években állítottak, az egyiken az elhunyt egész alakos ábrázolásával. Az általam kutatott területen eddigi munkám során egyelőre csupán a párkányi zsidótemetőben 7 A világhálón ma már nagyon sok zsidó temetőben készült fénykép- és videofelvétel megtekinthető, így ennek köszönhetően számos új ismerethez juthatunk a fényképhasználat elterjedését s általában a zsidó temetőkultúrát és a síremlékek szimbólumait, formáját stb. illetően is. A fényképhasználathoz lásd például Csernovicot: www.youtube.com/watch?v=hisa2SQpauA (letöltve: 2011. 2. 21.) 8 Vő: Matyikó Sebestyén 2000, 115; Rozkošná-Jakubee 2004.
