L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)

Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken

Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein

ÉS AZ ÚT MENTI HALÁLHELYJELEKEN

...Korábban ovális fémkeretből nézett Árpi az élőkre. Úgy maradt meg bennem, bár olyannak már nem ismertem, harminc év körüli, öreglegénynek. A képen már nem az egykori halászkirály, nem a falu legjobb vadásza, valahogy elnyűttnek látszik, szomorúnak, a szemében fáradt riadalom ül. A sírkő a kép nélkül mintha nem is lenne ugyanaz a márványkő! Dísztelennek érzem s üresnek, szürkeségbe dermedve őrzi Árpi hiányát. S a hiánya sokatmondó. Árpi sírját a múltban a fényképe miatt néztem meg mindig, amikor itt jártam, nem valamilyen elvont kegyelet nevében, hanem a valóságos és szinte élő találkozás hangulatában, az emlékezés megfoghatósága okán...

(Duba Gyula: Halódó parasztvilág)

A temetői és egyéb, elhalálozással kapcsolatos emlékműveken történő fényképhasználat alakulását a Dél-Szlovákia magyarok által lakott különböző vidékein folytatott kutatásaim, megfigyeléseim eddigi eredményei alapján összegzem. Egy keskenyebb-szélesebb sávban a jelenlegi szlovák-magyar államhatár mentén Pozsonytól Ágcsernyőig (a szlovák-ukrán határig) húzódó, etnikailag meglehetősen heterogén területről van szó. A magyarok mellett éltek/élnek itt ugyanis szlovákok, németek, ruszinok, romák, csehek, horvátok és zsidók is. A nemzetiségi arányok a különböző impériumváltások, a természetes és mesterséges asszimilációt elősegítő (meggyorsító) politikai törekvések (be- és kitelepítések, lakosságcsere, deportálás) hatására jelentős mértékben változtak; az első világháború előtt inkább a magyarok, azt követően pedig általában természetesen a szlovákok javára, s a nemzeti kisebbségek hátrányára. Az utóbbi időben, a többségi nemzettel való összehasonlításban is az elég nagy számú, különböző törzsekhez tartozó roma közösségek számaránya növekedett jelentős mértékben. Vallási szempontból ugyancsak tarka képet mutat a terület. Katolikusok, evangélikusok, reformátusok, zsidó vallásúak mellett aránylag jelentős az ateisták, valamint a kisebb egyházakhoz (pl. Jehova Tanúi) tartozók száma is. A fényképhasználatot tehát részben a nemzetiségi és a vallási hovatartozás alapján is vizsgáltam.

A temető közösségi intézmény, amely az elhunytak végső nyughelyéül szolgál. A sírok fölé emeltetett síremlékek az elhunytak emlékének megörökítését szolgálják az utókor, a még élők számára. Néhány kivételtől eltekintve (a későbbiek folyamán erre még külön is kitérek) a síremlékeket általában a hozzátartozók állítják, tehát ők döntik el, milyen formájú legyen, milyen anyagból készüljön, s ezen milyen szimbólumok, feliratok szerepeljenek stb. A kutatás mai felfogása szerint az újkori európai temető a reprezentáció hely-