L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
10 „Bizony, boszorkányok még mindig variak! egyetlen felekezetnek sem a faluban. A reformátusoknak és az evangélikusnak van templomuk, a katolikusok a szomszédos járási székhelyre, Rozsnyóra jártak és járnak (ma már csupán egy-két személy) templomba. Az evangélikus és református templomot sem látogatták-látogatják nagy számban a hívek, a község nem nevezhető vallásosnak. A falu lakossága nagy részének kereseti lehetőséget biztosító helyi bányát 1983-ban zárták be, így ezután a rozsnyói bányaüzemben dolgoztak, valamint különféle vállalatoknál, hivatalokban és más intézményekben találtak munkát. Az 1989-es rendszerváltás után - miután a rozsnyói bányát is bezárták - sokan váltak munkanélkülivé a településen. A megélhetés érdekében néhány család ismét gazdálkodni kezdett, többen vásároltak tehenet, néhányan más háziállatot is, s többen - elsősorban a fiatalok - külföldön vállaltak munkát. Néhány család kivételével alapvetően az életszínvonal csökkenését figyelhetjük meg. A település ipari jellege miatt korán polgárosult, a helyiek a viseletből mára 20. század elején kivetkőztek. A fentiekből is kitűnik, hogy egyáltalán nem beszélhetünk ún. hagyományőrző, archaikus kultúrájú településről. Mutatvány a boszorkányokkal és a rontással kapcsolatos hiedelmekből Az alábbiakban az ismétlések elkerülése végett nem közlöm a kutatásaim során feljegyzett valamennyi témával kapcsolatos hiedelemtörténetet. Elsősorban azokat teszem közzé - általában mindegyiket teljes terjedelmében -, amelyeket a téma szempontjából a legfontosabbnak ítéltem. A sort a halállal, a boszorkányok haldoklásával kapcsolatos néhány történettel kezdem.4 Egy közismert hiedelem szerint a boszorkányok mindaddig nem tudnak meghalni, amíg át nem adják tudományukat valakinek. Hánykolódnak az ágyukon és rettenetesen szenvednek. Hogy megkönnyítsék halálát, ilyenkor seprűnyelet szoktak a haldokló boszorkány kezébe adni, hogy arra szálljon át az ereje. A seprűt ezután elégették, ezáltal az öröklődés folyamata megszakadt. Egy 70 éves református adatközlő egy közelmúltban elhunyt öregasszonyt nevezett meg, akit boszorkánynak tartottak a faluban: Elő is fordult ecer nem is olyan régen. ...néni. Azt mongyák, hogy söprőnyelet kel neki nyútani, hogy meghajon, mer adig nem tudót meghalni. Azt is beszélik, hogy a testvérének a gyerekére hata a tudományát. Hát hogy igaz-e, azt nem tudom. Azt mongyák, hogy a pacókos rongyát5 is meg tugya fejni az ilyen boszorkány.6 Ugyanezt a személyt nevezte meg boszorkányként egy 39 éves adatközlőm is, s a róla elmondott történet is megegyezik: Ez vót Rudnán is. Ezt az én anyukám monta ecer amikor haldoklót aki boszorkány vét, a jányát mindig híjta, de az nem akart bemeni, oszt a kezébe aták a söprőt, oszt akor meg tudót halni. De a söprőt oszt utána el keletet égetni.7 4 Az ezzel a témával kapcsolatos több feljegyzett hiedelmet közlök a rudnai temetkezést és a halállal kapcsolatos hiedelmeket bemutató kötetemben (L. Juhász 2002, 45-46.) 5 A batyuzó lepedő kötőléke. 6 Saját gyűjtés, 2001. 7 Saját gyűjtés, 2001.
