L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
Bizony, boszorkányok még mindig vanak! 11 Hogy ez a hiedelem máig milyen szívósan tartja magát, bizonytéka az a történet, amelyet egy 60 év fölötti református vallású nő adatközlőm mondott el egy 2000-ben, a rozsnyói kórházban megtörtént esettel kapcsolatban: Tavaly vótam a kórházba, oszt ot beszélték a szesztrák,8 hogy egy asszony nem tudót meghalni, olyan nehezen halt meg, meg meg se halt vóna talán, ha a söprőt nem aták véna a kezébe. Eztet én Is halotam az öregektől, de azt nem halotam, hogy valaki söprővel halt vóna meg. De azt monták a szesztrák, hogy az az aszony anyit harcolt és nem és nem tudót meghalni ot a kórházba, amíg ők a kezébe nem aták a söprőt.9 Egy másik falubeli özvegy öregasszonyt szintén boszorkánynak tartottak, s az ő halála kapcsán is elterjedt a történet, hogy nehezen tudott meghalni: Beszélték a faluba, hogy az öreg ...-né nagyon nehezen halt meg, azt monták, hogy azért, mert boszorkány vót, és nem tuta átadni az erejét. Magának való aszony vót, senkivel se törődöt, furcsa természete vót igen.10 A fentebb említett második történetben szereplő boszorkánynak tartott özvegyasszony a kecskét is megrontotta. Egy másik hiedelem is szerepel ebben a szövegben, miszerint ha keresztet vetnek a boszorkánynak vélt személy háta mögött, és az visszafordul, ezáltal bebizonyosodik boszorkány volta: Töbször, amikor gyerekek vótunk, úgy emlékszek rá, halotuk valakitől, hogy keresztet kel vetni a boszorkány háta meget, oszt biztos viszafordul. Oszt mink ugye gyerekek vótunk, hát kipróbáltuk, jó mesze mentünk már tőle, oszt akor keresztet vetetünk a háta meget. Oszt megfordult, mert megérezte, és zrevete, oszt azt monta nekünk „Ne vés etek keresztet, mer odamenyek, oszt megpofozlak beneteket." Hát hónán tuta, hogy mink keresztet vetetünk, amikor előtünk ment, meg hátai vót nekünk? Olyan furcsa vót. Mink azér haragutunk rája, mer vót kecskénk, oszt anyám dicsekedet, mer rengeteget fejtünk tőle. Oszt egy hétre rá, hogy anyánk dicsekedet neki vele (a kecskével - a szerző megj.), le is keletet vágni a kecskét. Úgy toltuk fel a kecskét, mer nem akart meni se, olyan baja let. Hát azt monták, hogy biztosan ő ronthata meg.11 Figyelemre méltó hiedelemtörténetet jegyeztem le 2001-ben egy házaspártól, akik az 1989-es rendszerváltást követően próbálkoztak tehéntartással. A tehenük megbetegedett, majd elpusztult. A családfő - 65 éves evangélikus - meggyőződéssel állította, hogy rontás miatt. A portán - a garázsban és a tehén vályújában - szögeket talált, s később az állatorvos is megállapította, hogy szög volt a tehénben. E történet kapcsán különösen figyelemreméltó, hogy maga az állatorvos is úgy vélekedett, hogy valóban rontásról lehet szó, mivel több helyen is „panaszkodnak” az emberek, azaz megmagyarázhatatlan okokból betegszenek meg az állatok: 8 Egészségügyi nővérek. 9 Saját gyűjtés, 2000. 10 68 éves evangélikus adatközlő, nő. Saját gyűjtés, 2001. 11 62 éves adatközlő, nő, református. Saját gyűjtés, 2001.
