L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Karácsony és a halottak emlékezete. Dél-szlovákiai példa
108 Karácsony és a halottak emlékezete ban aránylag új szokásnak tekinthető, kutatási eredményeim szerint valószínűleg az 1970-es évek vége felé terjedhetett el, azonban konkrét, korabeli adatok hiányában egyértelműen nem bizonyítható. A nagyobb városokban a tehetősebb, magasabb társadalmi réteg körében a karácsonyfa elterjedésével párhuzamosan már jóval korábban megjelenhetett a karácsonyi temetőlátogatás és sírdíszítés szokása is, mint ahogy eddig feltételeztük. Erről tanúskodik az alábbi, 1913-ból Homonnáról származó újsághír is: Lopás a temetőben. Egy helybeli úri család, a temetőben nyugvó felejthetetlen fiúgyermekének vasráccsal bekerített zárt sírhelyére, a rajongó és el nem múló szeretet jeléül porcelán virágokkal és cukorkákkal díszített karácsonyfát állított, melyről az összes tárgyakat már az első napon ellopták.6 A csendőrség megindította a nyomozatot és kiderítette a tettest, Dudics István kurucfalvai lakos személyében, ki csupán a cukorkák ellopását ismerte be, a porcelán virágok eltulajdonítását azonban tagadja. (Felvidéki Hírlap 1913. január 12., 2) Az újsághír alapján feltételezhetjük, hogy ha 1913-ban már sírra is állítottak karácsonyfát, a szokás Homonna környékén a polgári háztartásokban korábban elterjedhetett. A cikkben a karácsonyfát nem új jelenségként kezelik, hanem mint ismert szokást, tehát arra következtethetünk, hogy már jól ismerhették ezen a vidéken a karácsonyfa-állítás szokását. Ennek alapján problematikussá válik a Szlovákia Néprajzi Atlasza (Kovaóevičová szerk. 1990) kutatópontjai alapján levont következtetés. A Homonnai járás 10 kutatópontján végzett felmérés adatai szerint ugyanis ezen a területen a karácsonyfa csupán a második világháború után terjedt el (Lukács 2006, 243). A fentiek alapján magam is osztom Lukács László véleményét, miszerint „indokolt a szlovák és magyar atlasz »érintkezési zónájának« alaposabb tanulmányozása, művelődéstörténeti adatok, település- és társadalomtörténeti, etnikai folyamatok elemzése a karácsonyfa elterjedésével kapcsolatban.” (Lukács 2006, 243). A fentiek mellett nagyon fontosnak tartom a korabeli - elsősorban regionális - sajtó áttekintését és forrásként való felhasználását is. Több más szokáshoz hasonlóan a karácsonyi temetőlátogatás, a sírok feldíszítésének és a karácsonyfa állításának elterjedésében jelentős szerepet játszott az életmód megváltozása, s mint az a szokások terjedésénél törvényszerű: az első kezdeményezők példájának követése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a városba költözött gyerekek szerepét a szülők ösztönözésében. Ugyancsak fontos szerepet játszott a migráció, valamint a sajtó, majd a televízió hatása, de a rendszerváltás és részben a határok megnyitása, a külföldön dolgozó vendégmunkások, diákok, kirándulók ottani tapasztalatai és sok más tényező is (vö. Liszka 2010, 405-410). A temetői sírok díszítésének és látogatásának szokása visszatükröződik a közúti balesetek áldozatainak emlékére állított, a sok esetben voltaképpen jelképes sírként funkcionáló halálhelyjeleknél is (L. Juhász 2009a, 90; L. Juhász 2009b, 8-9). Lényegében itt megtalálhatók a temetői díszítőelemek és díszítési módok: a fenyőgallyaktól a kis karácsonyfákon át egészen az adventi koszorúig, érezhető azonban bizonyos fáziseltolódás. A világító mécsesek karácsony idején több helyen jelzik, hol történtek egykor közúti balesetek. Fontos megjegyeznünk, hogy a központi temetőkereszt mellé sokan karácsonykor 6 Arról, hogy a napjainkban gyakori temetői lopások és rongálások sem számítanak „új keletű szokásnak” ez, valamint több, a 19. század második felében és a 20. század elején megjelent sajtóhír is tanúskodik.
