Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
A megnevezési rendszer vizsgálata
40 Cs. Nagy Lajos A lexikai tagoltság mértékének a megállapításához szükséges a szemantikai egységek megkülönböztetése. Szemantikai egységként veszem számításba az adott fogalom megnevezési rendszerének minden egyes elemét (vö. Imre 1987: 13-15) a fent leírt megszorításokkal. A lexémák alaktani motiváltsága A megnevezési rendszerek elemeit morfológiai motiváltság szempontjából csak a medvesalji anyag alapján elemzem. Az alaktaniig szinkrón szempontból tagolhatatlan egyszerű szavakat motiválatlan szavaknak szokás nevezni. Ugyancsak a motiválatlanok közé sorolom a szlovák nyelvből származó jövevényszókat is. A nyelvjárási tanulmányokban a morfológiai motiváltság fogalmát a szokásosnál kissé szűkebben értelmezik, csak az összetételeket és a szószerkezeteket nevezik ugyanis motiváltnak, a képzett szavakat nem (vö. Imre 1981: 2). Ezzel a felfogással ellentétben a képzéseket is motiváltaknak tekintem. Az azonban, hogy melyik származékot sorolom a képzések, az összetételek, illetőleg a szószerkezetek közé, nem egyszerű dolog. Ezek meghatározásában jelentős szerepe van mai nyelvérzékünknek, az azonos nyelvváltozatúságnak, az adott nyelvközösség nyelvhasználatában érvényesülő normáknak, a nyelvjárási beszélők nyelvérzékének. Ezt azonban tüzetesen még nem vizsgálták, s én sem ebből a szempontból gyűjtöttem anyagomat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lenne néhány támpontunk. Ha a szótő passzív, önálló szóként nem él, és más (párhuzamos) származéka sincs, akkor nem vettem föl a képzések közé, például: csámcsog, dadog, hergel ‘cicerél’, lopocskol : pocsol ‘lubickol’; hóka ‘sápadt’ és ’<lómegnevezés>’, hüvelyk ‘hüvelykujj’, pocsár ‘tócsa’ stb., de képzésnek soroltam be például: leheg : lehit ‘liheg’, nyávog : nyavíkol; kehes : keltei, vakarcs : vakarák ‘vakarcs’ stb. adataimat. Az összetételek és a szószerkezetek szétválasztása sem könynyebb, ugyanis minősítésük a köznyelvben sem mindig problémamentes, „meglehetősen nagy számban vannak ingadozások, többféleképpen is megítélhető esetek” (AkH. 11., 95. pont). A nyelvjárási szókészlet elemei közül igen sok a paraszti életforma naponta használatos fogalmait, tárgyait műszóként nevezi meg, s ezt az adatok írásképének is tükröznie kell. Ezt az elvet valósították meg az atlasz szerkesztői azzal a törekvésükkel, hogy igyekeztek „mindig
