Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
Nyelvi változók Medvesalja nyelvjárásában
Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján 23 Az előbbinél is színesebb képet mutat a méhei (MNyA. 1116.) címszóhoz tartozó adatok sora. Medvesalján: méhi (4.), méheji ( 1., 10., 12.), méhéji ( 1., 6-9.) és melléjei (2., 3., 5.). A személyjelezés alapjaként mind a méh, mind pedig a méhe tő egyaránt használatos. Az atlasz adataiból az derül ki, hogy a magyarországi kutatópontokon (H-6., 7., 10.) párhuzamosan fordul elő mindkét tő: méhéji ~ méhéji, sőt méhéjei („ritka” minősítéssel), a határon túli helyekről (Cssz-17-19.) azonban csak méhéji alakokkal találkozunk. 4. A bokor : bokrot tőtípushoz tartozó bagoly tárgyragos és -k többesjeles alakjainak a köznyelvi hangzóhiányos formája mellett megtalálható a szótári tőből alkotott változat is: baglyot (1-7., ll.),de bcigolyt (6., 9., 12.), bágót (8., 10.); baglyok (1-5., 7., 9., 11., 12.), de bágolok (6., 12.), bagók (8., 10.). A közeli atlaszpontokon is hasonló kettősség mutatkozik: baglyot (H-6., 7., 10., Cssz-18., 19.), de bcigolyt (H-6., Cssz-18., mindkét helyen „ritka” minősítéssel), bágót (H-6., 7., Cssz-17., 18.); baglyok (H-6., 7., 10., Cssz-18., 19.), bágolyok (H-6., „ritka” minősítéssel), bagók (H-6., 7., Cssz-17., 18., a 18-as ponton „ritka” minősítéssel). A jászlak morfológiai címszóhoz (MNyA. 1017.) tartozó adatok a fentiekhez hasonló sajátosságot mutatnak. A tőtanilag köznyelvi jászlak (1-4., 8., 11.) forma mellett a teljes tőből alakult jöszolyok (5-7., 9., 12.) is él. Az atlaszban a magyarországi pontokon a jöszolyok (H-6., 7., 10.) a domináns, a 10- es ponton azonban jászuk adat is van. A határon túli kutatópontokon mindhárom alak előfordul: jöszolyok (Cssz-18.), jászlak (Cssz-19.) és jászók (Cssz-17., 18.). Megjegyzendő, hogy a bágót. bagók és jászok alakokban a tővégi mássalhangzó kiesése következtében módosult tőhöz kapcsolódnak a toldalékok. 6. „Az ó ~ a, ő ~ e váltóhangot mutató tövek nyelvjárásainkban gyakoribbak, mint a köznyelvben. E gyakoriság földrajzi aspektusa azonban egyelőre nem nagyon körvonalazható” — írja Imre Samu (1971: 303). Bár teljes biztonsággal körvonalazni én sem tudom ezt a jelenséget, de néhány adalékkal bővíthetem eddigi ismereteinket. Az ó — a váltakozás a disznó : disznaja alakpár esetében sokkal ritkább keleten, mint nyugaton, s elsősorban az északi területeken fordul elő a diszna- tő (vö. Imre uo.). Medvesalji adtaim ezt csak részben igazolják,
