Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
Bevezetés
10 Cs. Nagy Lajos Értekezésem motiváló tényezői között tarthatjuk számon a nyelvi hagyománymentés szándékát. Ezt a célt a tájegység rohamosan öregedő népessége és csökkenő magyar lélekszáma indokolja (vö. Népességi adatok - táblázatok a mellékletben). Dolgozatom alapjául szolgálhat egy majdani változásvizsgálatnak azzal, hogy rögzíti e nyelvjárási alapréteg jelenlegi hangtani, alaktani és néhány szintaktikai vonatkozású nyelvi változóját, valamint a feldolgozott szókincs tagoltsági jellemzőit. A gyűjtés Medvesalja és környéke minden településére, összesen 12-re terjedt ki, tehát a területi teljesség elvét érvényesítettem. Erre azért is törekedtem, mert e felvidéki tájegységünk nyelvjárási szempontból jórészt ismeretlen, föltáratlan. Kovács Istvánnak ugyan megjelent néhány igen értékes közleménye ennek a körzetnek egyes nyelvjárási sajátosságairól, ezek azonban rendszert nem alkotnak (vö. Irodalomjegyzék). A rendszerszerűségre én is csak törekedhettem, ugyanis elsődleges feladatomnak a szókincs tagoltságának a bemutatását tartottam. A lexikai és morfológiai jellegű kérdésekre kapott válaszok azonban lehetővé, sőt elkerülhetetlenné tették bizonyos nyelvi változók rendszerszerű bemutatását. A következő motiváló tényező inkább szubjektív jellegű. Nyitrai vendégtanárságom öt éve alatt lelkes és egyre hozzáértőbb magyar szakos hallgatóimnak köszönhetően heteket tölthettünk Szlovákia egyre inkább elnéptelenedő, valamikor idegenforgalmilag is látogatottabb tájegységén, a Nyitrától kb. 250-300 km-re fekvő festői Medvesalján. Dolgozatom anyagát ezeken a „kirándulásokon” gyűjtöttem össze családom és hallgatóim közreműködésével. A nyelvjárásgyűjtési munka előkészítése közben a harmadik dialektológiai szimpozionon Benkő Loránd megnyitó beszédének a következő mondatai ma is fülembe csengenek: „Mintha a környező országok közül Csehszlovákia volna az a terület, ahol a magyar dialektológiának a gyűjtőmunkája, feldolgozómunkája nem érte volna el azt a szintet, amelyet a környező országokban elért. Annál is inkább mondom ezt [...], hogy az északi peremvidéken milyen csodálatos szép, becses nyelvi értékek, a kutatásban jobbára még felderítetlen területek vannak” (Benkő L. III. DialSzimp. 22). Ezeket a szavakat kitűzött tervem igazolásának és biztatásnak érezve folytattam a munkát. Remélem, hogy dolgozatom a sok becses, értékes nyelvi anyagnak legalább egy kis töredékét megörökíti.
