Nagy Endre: Tardoskedd és Udvard földrajzi nevei - Notitia Historico-Ethnologica 2. (Dunaszerdahely, 2000)
A két település földrajzi neveinek jegyzéke
TARDOSKEDD majd germán, szláv és magyar temetkezéseket találtak itt. A község lakossága az évszázadok során többször is megtizedelődött, sőt talán ki is cserélődött. A magyar betelepülés 940-970 táján történt. A falu területét 1098-ban említik először mint keresztény szerzetesek letelepedési helyét. Az okiratokban 1221-ben szerepel, amikor II. András a cisztercitáknak adományozta. A falu lakossága a tatárjárás alatt tizedelődött meg nagyobb mértékben először. Ezt az időszakot a népesség egy része a környékbeli mocsarakban vészelte át. 1297-ben a település az esztergomi érsekség tulajdonába került. A következő nagyobb csapások a török időkben érték a lakosságot, ekkor is a mocsaras részek nyújtottak menedéket. Erre utal a Faluhelydűlő elnevezés is. 1637-ben a község mezővárosi rangot és vásárjogot kapott. 1585-ben volt az első pestisjárvány a faluban, majd 1930-ig még néhányszor. Az elpusztult lakosság helyére telepeseket hoztak 1730-1732 között Trencsén vármegyéből. Ez volt az első kolonizáció, 1734-ben pedig a második, amikor is a morva határvidékről (Uherské Hradišté) hoztak betelepülőket. A kolonisták főleg a majorságokat foglalták el. 1808-1809-ben nagy tífusz-, 1824-25-ben pedig ismét pestisjárvány pusztított. Megszűnte után az esztergomi hercegprímás cigányokat telepített a községbe. Az 1831-től 1892-ig tartó kolerajárványban a lakosság nagy része elpusztult. Sokan meghaltak az első és a második világháborúban is. 1947-ben 177 magyar családot telepítettek ki erőszakkal Magyarországra, 400 családot pedig 16
