Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Lukács László: Történeti mondák az ozorai diadalról
Lukács László • Történeti mondák az ozorai... Az ellenség hasonló módon való megtévesztésének mondaeleme korábbi csatákhoz is kapcsolódott. Budai ÉzsaiAs: Magyarország históriájában a franciák 1809- es győri ostromához kapcsolta: „Győrbenn, a’ Frantziák kemény ostroma alatt, Oberster Péchi Mihály Úr volt a’ Commendáns, a' ki az Ellenséget, tsekély számú népével, úgy megjátszódtatta, hogy az, midőnn a’ városba bément, és az oltalmazok kevés voltát látta, magát megszégyenlette. Fortéllyá az Oberster Urnák a' volt, hogy kevés számú ágyúit, a' várnak hol egyik, hol másik részére vitette, és úgy lövőldöztetett az Ellenségre; mely is, abból azt hozta ki, hogy a’ vár elég ember által, és elég ágyúval óltalmazódik: noha a’ dolog ellenkezőképenn volt.” (Budai 1812,242.) Ugyanígy az ellenség zajjal való félrevezetésének, elűzésének motívuma a történeti néphagyomány más területein is feltűnik. A mohácsi busójárás és a hajdúszoboszlói szilveszteri felvonulás értelmezésénél a török elleni harchoz kapcsolódik (Ujváry 1990, 77- 78, 1975, 51-55). Az igari néphagyomány Ozoránál nem csupán egyszerű fegyverletételről, hanem nagy csatáról tud: „Nagy harc volt ott, úgy, hogy egészen összekeveredtek ezek a seregek. A falunkban laknak ezek a Tóthok, ezeknek az öregapjukat a horvátok elhozták harcolni, ugyanis ez az öreg, akkor még fiatal ember, lent dolgozott a Délvidéken. Felöltöztették horvát ruhába. Hanem amikor össze97
