Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Liszka József: Katicabogár-röptetőink nemzetközi párhuzamai és értelmezési kísérletük

Liszka József • Katicabogár-röptetőink...

lószínűsíthető. A finnek és az észtek körében egyaránt előfordulnak azok a mondókák, amelyekben a gyerekek a katicabogarat arra biztatják, hogy (meghatározott helyre és céllal!) szálljon el. Kérésüket fenyegetéssel (kő alá teszik, kemencébe dobják, földhöz vágják, megölik stb.) teszik nyomatékosabbá, amint azt az alábbi észt variáns is mutatja:

Lepatriinu, lenda ära Katalinka, szállj el, kui ei lenda, tapan ára. ha el nem szállsz, megöllek.

(Juvas-Vilkuna 1937,159)

A fenyegetés mellett a finn és a svéd anyagban is gyakran előfordul, hogy a gyerekek a szófogadó bogárkát valamilyen jutalommal (a legtöbbször vajas kenyérrel!) is kecsegtetik (Juvas-Vilkuna 1937, 157-160). Azonban e változatok közt olyan nem szerepel, amelyben valamilyen idegen néppel (mint pl. a magyarban a tatárral, törökkel) fenyegetnék meg a bogárkát. Megvannak viszont e formulák más európai népeknél (pl. franciáknál, németeknél), ahogy az D. A. Winigen gyűjteményéből kiderül. Ezekben a változatokban a gyerekek azzal fenyegetik meg a katicabogarat, hogy jön a vadász, a harcos, a zsidó vagy a francia, aki megöli, lelövi őt, ha nem száll el, ha nem teljesíti a parancsot. (Winigen 1932,104-108). Feltűnő, hogy a környező szláv népek körében e mondókatípus párhuzamaira (tehát az idegen néppel való fenyegetés motívumára) nem sikerült rábukkanni. Az északi népeknél előforduló fenyegetés-formulákkal rokonítható megoldások azonban ismertek:

84