Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében

Darter Izabella • Népi gyógyítás...

beteg mellére. A meleg testen a faggyú megolvadt és „feloldotta a lerakodott megfázást a tüdőről”. Erős köhögés esetén disznózsíros ruhát tettek a beteg mellére. Száraz köhögéskor jó forró édes tejbe zsírt kevertek, és ezt fogyasztották. Gyermekeknek köhögés ellen égetett cukrot készítettek, amelybe apróra vágott diót vagy fokhagymát kevertek.

A fülfájást is többnyire a megfázás okozta. A fájdalom enyhítésére több gyógyító eljárást ismertek. A legismertebb közülük az volt, amikor a fület tölcséren keresztül kamillagőzzel párolták. Próbálkoztak a fül meleg vízzel való kimosásával is. Fültőgyulladáskor meleg borogatást használtak. Erre a célra a lenmagkása volt a leghatásosabb. Fülfájás esetén az igazi gyógyír az anyatej volt, amelyet naponta többször a fájó fülbe csepegtettek. Ezt a módszert leginkább kisgyermeknél alkalmazták. Fülfájás esetén szokás volt a fülbe langyos sótalan libazsírt cseppenteni. A növényi nedvek közül erre a betegségre a kövirózsa levele nedvének a használatát ajánlották. Ipolyszalkán fülfűnek is nevezik. Pereszlényen kőrózsa, Garamkövesden vadkőrózsa a neve. Leginkább az épületek nádtetején nőtt. A levelét használat előtt megmosták, szárazra törölték, tiszta ruhadarab közé helyezve nyújtófával megtörték. A levét kiskanálba csepegtetve gyertya felett megmelegítették, és a fülbe csepegtették.

A szemfájás okozója az esetek többségében szintén a megfázás volt. Ha valakinek csípás volt a szeme, arra is azt mondták, hogy valahol huzatot kapott. Ha árpa nőtt a szemében valakinek, az is leginkább megfázástól, huzattól keletkezett. A gyulladásban levő szemre legjobb volt a kamilla főzete, amelyet külön44