Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... bözőképpen alkalmaztak. Leggyakrabban a meleg főzettel mosogatták a beteg szemet. Ezzel megtisztult a szem, és a gyulladás beszáradt. A kamillás borogatás is használt ilyenkor. Egy kis rongyocskát megáztattak a kamillafőzetben, és ezt kötötték a szemre. Máskor a megfőzött kamillát csomagolták tiszta ruhadarabba, és ezt helyezték melegen a beteg szemre. A fájós szemre igen hasznos volt a langyos cukros víz. „Magam is próbáltam. A cukros vízbe addig kell pislogni, amíg azt a szempilla bele nem viszi a szembe. Ez igen jó dolog.” A csípás szem kezelésére az is használt, ha anyatejet cseppentettek bele. Szokás volt az is, hogy tavasszal, a szőlőmetszés idején egy kis üvegbe összegyűjtötték a szőlő nedvét. Ezzel a nedvvel kenegették a gyulladásos szemet. Egy lelédi adatközlő a saját maga kipróbálta gyógymódról így vallott: „A begyulladt szemet az embernek a saját vizeletével kell kenegetni, ez használ." Egegről ismeijük a szemárpa gyógyításának a módját: „Akinek a szemén árpa nőtt, az azt egy árpaszemmel háromszor szúrja meg, utána az árpaszemet dobja a kútba! Ez segít. ” A száj általános betegségei közül elsősorban a gundzsa volt ismert, amelyet Egegen kútyikának neveznek. Ezt a szájnyílás sarkában keletkezett gyul45
