Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében

Danter Izabella • Népi gyógyítás...

az akácvirág, a bodzavirág, a kakukkfű, a bojtorján, a vöröshagyma teája és a dióbél belsejében található hártyából készült tea. A kamillateát erősen megcukrozva fogyasztották ilyenkor. A kövirózsa teája köhögésre, mellhibákra igen jó volt. Köhögésre a diólevélből és a dió zöld héjából készített tea is jó volt. A széles levelű útifű is használatos volt tüdőbetegség ellen. A növény friss leveleit megmosták, megszárították, ledarálták és mézzel összekeverték. Ebből naponta két evőkanállal fogyasztottak. A pemetefű teáját jó tüdőtisztítóként ismerték, amelyet rendszeresen hosszabb ideig kellett fogyasztani.

„Az apám is állandóan itta a pemetefű teáját.

Molnár volt, és a liszttől asztmája volt. Egész nap

ott állt neki a tea a fazékban a masinán.”

Asztmásoknak az ökörfarkkóró teájának rendszeres fogyasztása is ajánlatos volt. A gyermekláncfű (népi neve: kákicsvirág) virágaiból főzött méz fogyasztása is jó volt köhögés ellen. A hosszan tartó, makacs köhögés a tüdőbaj tünete volt. Régen heptikának nevezték. Járványos betegségként terjedt, sok ember meghalt ebben a betegségben. Ismert volt az a vélemény, hogy a tűdőbajra a betegnek a saját vizeletéből naponta fél decilitert meg kellett inni. Tüdőmeszesítésre azt ajánlották, hogy tojáshéjat porrá zúzzanak össze és keverjék el mézzel. Ebből kapjon be naponta egy keveset a beteg. Ha valaki nagyon nehezen lélegzett, mellborogatást alkalmaztak. Megolvasztották a nyúlhájat, rákenték a beteg mellére és vászonruhával betakarták. Egész éjjel rajta hagyták, ettől felszakadt a hurut. Máskor a káposztalevelet birkafaggyúval kenték meg, és ezt borították a köhögős

43