Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében

Danter Izabella • Népi gyógyítás...

homloküreg melegítésére kamillafőzetből készítettek borogatást.

A torok betegségei a vizsgált időszakban nagyon gyakoriak voltak. Gyermekkorban nagy veszélyt jelentett a torokgyík. Századunk első évtizedeiben hatalmas járványként terjedt el, sok kisgyermek halt meg ebben a betegségben. Különböző eljárásokkal próbálták orvosolni. A gennyes torkot petróleumos tollal törölték ki. Petróleumos vagy timsós vízzel kellett a betegnek gargarizálni. Erre a célra nagyon jó volt a kamillatea is. Máig hasznos a fájós torkot langyos sós vízzel gargarizálni. Torokfájásra jó volt bekapni naponta egyegy kanál mézet. A torokgyulladáson enyhített a nyakra helyezett állottvizes vagy meleg borogatás. Gyakran a kamilla főzetébe áztatott rongydarabot kötötték a fájó torokra. Máskor korpát melegítettek, beletették egy vászonzacskóba, és a beteg torkára kötötték. Esetenként megtörték a len- vagy kendermagot, vízzel kásává főzték, és az így nyert meleg pépet vászonruhába csomagolva a torokra kötötték. Ezt a gyógymódot alkalmazták mumpsz ellen is. A tehéntúróból készített borogatás is hasznos volt. Torokgyulladáskor belsőleg a mostohalapu virágjából főzött tea használt. Egy garamkövesdi adatközlő mesélte:

„Ha fájt a torkom, a nagyanyám sótalan disznózsírral bekent ujjaival jól fölkente a manduláimat és a masszázs végeztével ezt mondta: Jól van, áldás, békesség!”

A köhögés ellen is sokféle gyógymódot ismertek, mivel ez nagyon gyakori betegség volt. Elsősorban különböző gyógynövényekből készült teák fogyasztását ajánlották. Köhögésre nagyon jó volt a hársfavirág,

42