Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... mekek gyógyítására használták, mégpedig úgy, hogy fürdővizet főztek belőle. Szalatnyán az asszonyok a fehérüröm virágát szedték erre az alkalomra, a körmenet előtt odatették az oltárokra, majd a körmenet után mindenki hazavitte a magáét. A népi gyógyítás tárgykörébe tartozó tudásanyag legnagyobb részét általánosan ismert gyógymódok alkotják, amelyek a leggyakrabban előforduló általános betegségek, hirtelen történt balesetek során fellépő bajok gyógyítására vonatkoztak. Ezek megvalósításához nem volt szükség kivételes képességekre, hanem bárki, aki elegendő erőt érzett magában, és megfelelő ismeretek voltak a birtokában, gyakorolhatta őket. Az esetek többségében ezt a feladatot idősebb személy, általában nagyanya vagy anya látta el. Néhány különleges betegség gyógyításához azonban csak bizonyos specialisták értettek. A gyógyító-specialisták legnépesebb csoportját azok alkották, akik a kificamodott testrészek helyretételével foglalkoztak. A ficamot kicsuklásnak is nevezték. A pereszlényi Horváth Margit mesélte: „Az édesanyám bernecebaráti születésű volt. Az ő családjában voltak többen, akik értettek a ficam helyretevéséhez. A nagyapám, Gáspár Mihály is jól értett ehhez, meg az ő apja is. Akire én jól emlékszem, az az édesanyám öccse volt, aki szintén helyre tudta rakni a ficamot. Sokan jártak hozzá a nagy környékről.” Századunk első felében ezen a vidéken több ilyen csontrakó élt. Egegen Bajna Mária és Boza Mária, Garamkövesden Pálinkás József, Deménden Gergely 37
