Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében

Danter Izabella • Népi gyógyítás...

Mária, Tesmagon Saróka Borbála értett a csontrakáshoz. A csont helyreigazítása után a dagadt testrészt vizeletes ruhával borították be. A ficamot a csonttöréstől mindenkor meg tudták különböztetni. A töréshez nem nyúltak. A törött végtagot zsindelybe rakták, majd erősen átkötötték, s amíg a csont össze nem forrott, a kötést rajta hagyták. Utána a törött végtagot papsajt főzetében áztatták. Ma Középtúron Madula Júlia tudja a kificamodott testrészeket helyre tenni.

A foghúzás is a speciális gyógyítások közé tartozott. Csaknem minden községben élt a vizsgált időszakban egy-egy ilyen ember, többnyire férfi, aki ki tudta húzni a fájó fogat. Az 1930-as években az Alsószemeréden működő Schnieder Vendelt mint foghúzót ismerték a széles környéken. De nemcsak ő, hanem a felesége is tudott fogat húzni. Ipolyfödémesen is élt ebben az időben egy Bodzsár nevezetű foghúzó ember. Egegen Nádasi István, ügyes parasztember foglalkozott foghúzással. Ma itt Fejó Béla ért ehhez a tudományhoz.

„Ha mozog valakinek a foga vagy ha nagyon fáj neki, fogok egy zsebkendőt, megfogom vele a fogat és kirántom. Bárkinek megcsinálom, aki megkér. ”

A népi orvoslók között fontos helyet töltöttek be az ún. kenőasszonyok. Ők a beteg testrészt masszírozással gyógyítottak. Tesmagon Pál Erzsébet a fájó hasat szokta kenegetni. Ipolyszalkán Kardos Zsófia értett többféle betegség gyógyításához, Gubi Mányi pedig a torok megkenéséhez. A dagadt mandulákat éhnyállal vagy zsíros kézzel masszírozta szét. E-38