Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... A néphit szerint az, akinek ragyás volt az arca, a gyertyaszentelőkor tartott templomi körmenet alatt „visszakézrül" törölte meg az arcát. Ekkor megtisztult az arca. Az ezen a napon megszentelt gyertya szintén természetfeletti erővel bírt. A haldoklónak a kezébe meggyújtott szentelt gyertyát adtak, hogy megkönnyítsék a szenvedéseit. Szent Balázs napjához a balázsáldás szokása fűződik, amely a római katolikus egyház liturgikus szertartása és a népi hiedelem szerint megvéd a torokfájástól. Általános dög- és betegségűző hatása volt ezen a vidéken a virágvasárnapi kiszehajtásnak is. Egészségmegőrző szerepe volt a nagypénteki mosakodásnak. Ezen a napon napkelte előtt a család fiatalabb tagjai kimentek a patakhoz, vagy a legközelebbi folyóvízhez mosakodni, hogy egész évben szépek, frissek, egészségesek legyenek. Ebből a vízből köcsögökben, kannákban vittek haza a többi családtagnak is. A leányok a parton a fűzfák alatt jól kifésülték a hajukat, hogy olyan hosszú hajuk legyen, mint a fűzfa ágai. Azt tartották, hogy akit megfújt a márciusi szél, megvert a márciusi eső, az szeplős lett. Az a lány, akinek sok szeplő volt az arcán, a következőt csinálta: újhold idején, napkelte előtt kiment az Ipolyra és megmosakodott a folyó vizében. Ettől elmúltak a szeplői. Egészségmegőrző erőt tulajdonítottak a húsvétvasárnap templomban megszentelt ételeknek is. Hittek az úrnapi sátrakat díszítő és a körmenet során szétszórt gallyak és virágok természetfeletti erejében is. A leghasznosabb közülük a pemetefű volt. Az úrnapi körmenet után ezekből összeszedtek egy csomót, otthon a szobában a szekrény tetején megszárították, majd fehér vászontarisznyában tárolták. Leginkább gyer36
