Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... asztal mellé, a ház sarkába tették. De puszta kézzel nem volt szabad hozzányúlni, mert aki hozzáért, az birgés (rühes) lett. így tartották a régi öregeink. Ha valamelyik gyerek rossz volt és ezzel a vesszővel kikapott, rajta a verés helye megvarrosodott. A vesszőket Vízkereszt napjáig a sarokban hagyták. Ekkor a vesszőkkel megveregették az összes háziállatot, hogy az egész évben frissek legyenek.” Gyógyító erőt tulajdonítottak a karácsonyi asztalról összeszedett morzsáknak is. Garamkövesden volt szokás, hogy a karácsonyi asztalról minden ételből egy keveset félretettek, és szükség esetén különböző betegségek füstöléssel való gyógyítására használták. Karácsony után, János napján szokás volt egy liter bort a templomba vinni, amelyet a pap a mise alatt megszentelt. Úgy tartották, hogy aki ebből a borból fogyasztott, az egész évben egészséges lesz. Minden hordóba öntöttek egy keveset belőle, hogy ne romoljon meg a bor. Vízkeresztkor kisebb üvegben szenteltvizet vittek haza a templomból. Ennek a szernek is különleges erőt tulajdonítottak. A család legidősebb tagja megszentelte vele a házat, hogy azt minden baj és betegség elkerülje. Minden házban volt szenteltvíztartó. Esténként lefekvés előtt a szenteltvízzel keresztet vetettek magukra. Ha valaki nagy útra készült, az indulás előtt a szenteltvízzel keresztet vetett. A betegnek is adtak belőle egy keveset inni. Egy deméndi adatközlő mondta: „A szülém a szenteltvizet kis üvegben az ágyban a feje alatt tartotta, és minden reggel egy cseppet a nyelvére tett, anélkül nem kelt ki az ágyból. ” 35
