Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... mával kilenc helységben harminc adatközlővel folytattam beszélgetéseket. Az itt közreadott népi tudásanyagot, amely a századunk első felére jellemző állapotokat tükrözi, a következő falvakban gyűjtöttem össze: Deménd, Egeg, Garamkövesd, Ipolyszalka, Leléd, Palást, Pereszlény, Szalatnya, Tesmag. Az ember érdeklődésének egyik központi témája az egészség, még inkább a saját egészségének megőrzése, ill. betegségének gyógymódjai. Ebből adódóan leszögezhető, hogy az emberek között létrejött kommunikációs kapcsolat egyik gyakori témája az egészség, és természetesen a betegségek. A népélet mindennapjaihoz és ünnepeihez is elmaradhatatlanul kapcsolódnak az ilyen irányú törekvéseken alapuló szokások, cselekvések. Kutatási területemen a múltban a naptári év jeles ünnepeihez is fűződtek a népi gyógyítás tárgykörébe sorolható eljárások. Luca napjának estéjén a gazdaszony nemcsak az ól, a ház ajtajára, hanem a család minden tagjának a homlokára is fokhagymagerezddel keresztet rajzolt, hogy a ház tájékát elkerülje a gonosz, és a jó egészség el ne hagyja őket. A téli ünnepkör jeles napjai közül Ádám- Éva napjához kötődik ezen a vidéken a következő szokás, amit a pereszlényi Horváth Margit így mesélt el: „Ádám-Éva napján a pásztorok házról házra köszöntöttek. A cifraszűrjük alatt mindegyiknek ott volt egy csomó mogyorófavessző. Ebből a gazdasszony annyi vesszőt húzott ki, ahány jószág járt ki a házból legelni. Aztán ezekkel a pásztor szűrét jól megveregette, erre a pásztor ugrott egyet-kettőt és mondta: így fickándozzanak a malacaik, juhaik és teheneik! A vesszőket az 34
