Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy László • Jelképek csallóközi... félelmet jelent, de a szárnya alatt aranyos tolla jelzi az ifjúság legszebb öntudatos korszakát. A gyöngykoszorú akár bánatos, akár örömteli je­lentésű is lehet. Gyöngy vagy, rózsám, gyöngy vagy, Gyöngyebbnél gyöngyebb vagy, Maradjál meg színedben, Virágszál termetedben. (B.E.) Lakodalmak költői ihletésű dala. A násznagy két é­­gő gyertyát tesz az ujja közé, így körültáncolja az ifjú párt. A tűz, a láng rontásűző hiedelme ősi eredetű. A „virágszál termetű” menyasszony így megelevení­tendő. A dal végén a násznagy eldobja a gyertyákat, azok leesnek, elalszanak, mire azt mondja: „akkor váljon el az ifjú pár egymástól, amikor a gyertyák maguktól újra kigyulladnak”- lehet-e ennél szebben, emberibben sírig tartó boldogságot kívánni az ifjú pár­nak, mint ezzel a szép szokással? Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején. Megy az Isten házába, rágondol a lányok sorára. Csatos imakönyv a kezébe’, régi szeretője jár az eszébe, Páros csillag az égen, ragyog a fekete szemében. (T.L.) Kedvelt lakodalmas ének az egész Kisalföld terü­letén. A koszorú itt bánatot jelent, az elmúlt leányélet, a régi szerető emlékét. Gyönyörű hasonlat a meny­asszony ragyogó szemében a páros csillag égi tün­döklése. 113

Next

/
Thumbnails
Contents