Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy László • Jelképek csallóközi...

A temetők költészete tele van költői jelképekkel, hasonlatokkal.

Darnózseli temető árokjában Kivirágzott az akácfa virágja.

Minden ága ráhajlik az árvára,

Jaj, Istenem, de árva is az árva. (B.E.)

A virágos temető a béke, a nyugalom, az élők és holtak kapcsolatának kertje. A szélén kivirágzott akácfa szúrós tüskéivel az emberi fájdalom jelképe. Ahogyan ráborul ágaival a gyászoló vállára, az árvaság nehéz sorsának szimbóluma.

A temetőkapu mind a kettő nyitva,

Bárcsak engem oda temetnének, sej, abba a

fekete sírba.

Szedjétek, szedjétek rólam a virágot,

Csak azt az egy fehér liliomot, sej, rólam le ne

szakítsátok. (T.L.)

A nyitott temetőkapu a megásott sírral az élet fájdalmaitól menekülni akaró ember szimbóluma. A síron növő virág az élők és holtak túlvilági kapcsolatát jelzi. A fehér liliom pedig a szerelem maradandóságát, amit nem lehet leszakítani.

Fölszántották a kiüti temetőt,

Engem temessetek bele legelőbb,

Engem előbb, utána a babámat,

Hogy ne tartson más szeretőt magának. (B.E.)

A szerelemféltés szól a dalból, előbb szeretne meghalni, de a babáját temessék utána, nehogy más szeretőt tarthasson magának.

114