Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy László • Jelképek csallóközi...

latát teremti meg, a csengettyűs kis fehér bárány pedig az elalvó kisgyereket jelképezi. Ahogy ballag hazafelé, úgy ballag álomország felé is a kis altatott.

Szépen szól a kis pacsirta hajnalba’,

Barna kislány az ágyából hallgatja.

Kelj föl, kislány, söpörd ki a szobádat,

Esküvőre várhatod a babádat.

Mikor megyek az oltárhoz esküdni,

Egyik könnyem a másikat érinti.

Jaj, Istenem, hogyan kell megesküdni,

Hogyan kell a sírig hűen szeretni? (T.L.)

A pacsirta nem véletlenül szólal meg ebben a népdalban. Ő a jó hírhozó, legkorábban jelzi a várva várt tavasz közeledtét. Itt a lakodalom jó hírét hozza. A második strófája viszont az egyik legművészibb lakodalmas népdalunk. Költő legyen a talpán, aki művészibben tudja megeleveníteni az új életbe lépő kis menyasszony lelkivilágát: „Jaj, Istenem, hogyan kell megesküdni, Hogyan kell a sírig hűen szeretni?”

Jaj, de szépen zöldell az ásványi határ,

Közepében legel egy kis bárány.

Közepében legel, legel egy kis bárány,

Jaj, de csinos, büszke az ásványi kislány.

Kinek varród, babám, azt a csipkés kendőt?

Néked varrom, hűséges szeretőm.

Négy sarkába varrók szagos rozmaringot, Közepébe, babám, hogy szeretőd vagyok. (B.E.)

A zöldellő ásványi határban legelő kis bárány a csinos kislány jelképe. Megjelenik a dalban a kézfogó

110