Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Tim aff y László • Jelképek csallóközi...

Miért éppen a diófa virágzik ki ebben a dalban? A népköltészet a szimbólumait a való életből meríti. A barkáit legkorábban kibontó diófa az ifjú szívekben korán kivirágzó szerelem jelképe. A második versszak pedig gyönyörű költői hasonlat: olyan értékes vagy nekem, mint a halászlegénynek a vágyott aranyhal.

Ha kimegyek én a rétre kaszálni,

Nem tudok a rózsától rendet vágni.

Tele van a rendem piros rózsával,

Tele van a szívem szomorúsággal.

Ha kimegyek én a rétre gyűjteni,

Leülök a rendem mellé búsulni.

Bús az idő, bús vagyok én magam is,

Valamennyi barna kislány mind hamis. (T.L.)

A rendet elborító piros rózsa a bánatos szerelem jelképe, mert a rét füve között tengődik. Akkora nagy a bánat, hogy még dolgozni sem tud tőle a legény. A második versszakban pedig a bús idő a beborult lelkületet jelzi, s vele együtt a bánat okát is költői szépségében mutatja meg.

Az állatvilághoz kapcsolódó szimbólumok szintén jelentősen hozzájárulnak népköltészetünk művészi színvonalához.

Aludj, baba, aludjál,

Feljött már a csillag,

Csengettyűs kis fehér bárány Hazafelé ballag. (T.L.)

Bölcsődalunk szép szimbólumokat hordoz magában. Az esthajnali csillag a beköszöntő este hangu109