Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
96 Hardi Tamás Európa területének történelmi léptékű felosztása visszavezethető a Római Birodalom kettészakadására, s a Keletrómai Birodalom, valamint a Nyugatrómai Császárság eltérő birodalmi és társadalmi struktúráira. Az egységes birodalmat először Diocletianus osztotta fel négy részre (tetrarchatus) a könnyebb irányíthatóság érdekében, a 3. század végén, majd egy polgárháborút követően, 324-ben (Nagy) Constantinus jutott hatalomra, aki a görög Büzantionba (Bizánc, később Constantinopolis, Konstantinnápoly, majd Isztambul) helyezte át birodalom székhelyét, s nevezte el a várost Új Rómának. Tehát megalakult az európai területi fejlődés második gyújtópontja. Róma és Új Róma kettőssége mentén a birodalom 395-ben kettévált, kialakult a két új politikai egység, de a két egység belső jellemzői, eltérései már korábban is fennálltak. Az egységes birodalom kettészakadása - területi értelemben - a Balkán nyugati peremén ment végbe, amely ekkor a birodalom amolyan „belső perifériája" volt, a két pólus között elhelyezkedő, kevésbé fejlett és lakott terület, a választóvonal a Száva menti Sirmium (ma Szávaszentdemeter) városától húzódott délre, az afrikai partokig. A Nyugatrómai Császárság 476-ban elbukott, s helyében különböző királyságok, politikai struktúrák jöttek létre. Az erősebb, gazdagabb, s erősen központosított keleti részterületi változásokkal ugyan, de 1453-ig, az oszmán hódításig fennmaradt. Míg nyugaton az egyházi és a világi hatalom egymással párhuzamosan épült ki, keleten a központosított birodalmi irányítás és az ortodox egyház hierarchiája szervesen összefonódott, s ott kialakította a jellegzetes „bizáncias" hatalmi struktúrát. Számos történész munkájából ismerhetjük a nyugati fejlődés modelljét, ahol a keresztény egyház egy egész Nyugat-Európára kiterjedő hierarchiát teremtett meg, államok feletti, univerzális egyházzá lényegült, míg a társadalmi kapcsolatokat a feudális viszonyok alakították, amelyek mai, jellemzően negatív megítélésünkkel ellentétben egyfajta „szerződéses” rendszerként is felfoghatók, ahol mindegyik hierarchiaszintnek megvoltak a maga kötelességei a többivel szemben: jobbágyi, alattvalói szolgáltatással szemben védelem és életlehetőség (föld, vagyon) járt, s ezeknek a mértékét korán meghatározták. A tiszta feudalizmus rendszere ily módon hozzájárult a „szabadság kis köreinek" (Bibó kifejezésével) létrejöttéhez, így a későbbi polgárosodáshoz is. Az ortodox világ ezzel szemben sokkal inkább a teljes alávetettségről szólt, a teljesen kiszolgáltatott és röghöz kötött parasztról, aki nem érdekelt a termelésben, fejlesztésben, ellentétben nyugati társával, aki már a 14. században megszabadult a jobbágyi kötöttségeitől, míg ez Oroszországban csak 19. század végén valósulhatott meg. Az oszmán hódítás után az ortodoxia központja áthelyeződött Bizáncból Moszkvába (Harmadik Róma), ezzel is az orosz küldetéstudatot erősítve, s az állam és az egyház szerves összefonódását megvalósítva. Ezek a tényezők eltérő kulturális fejlődést indukáltak Kelet- és Nyugat-Eu ró pában, ami nem csak az hatalomgyakorlás jellemzőiben és a vallásban nyilvánultak meg, hanem átszőtték az egész társadalmat, s hatással voltak a gazdaság fejlődésére is. A területet délkeletről egy harmadik civilizációs hatás is érte, az Oszmán Birodalom megjelenése a 14. században. Ekkor és a következő bő száz évben elfoglalták a Balkán-félszigetet, sőt a Kárpát-medence jelentős részét, de hosszabb ideig csak a Szávától és a Dunától délre, magán a félszigeten tudtak berendezkedni, több száz éves uralmukkal alakítva az ottani társadalmat és gazdaságot. A muzulmán birodalom nem egyszerűen egy új vallás megjelenését hozta magával Európa ezen terében, hanem mélyreható társadalmi-gazdasági fejlődési jellegzetességeket okozott az érintett területeken. A bizánci hagyományokat is magába olvasztó birodalom leginkább az ázsiai típusú, elsősorban a területi bővülésre, zsákmányszerzésre alapozott gazdasági szemléletével, a kereskedelmi és ipari fejlődés
