Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Nagyterek, térelképzelések Közép-Eurépában 97 elvetésével fékezte le az elfoglalt térség fejlődését. A társadalom szerkezetére gyakorolt hatása is sajátos: a muzulmán vallás elsősége alapvető volt a birodalomban, de ez nem jelentette azt, hogy az elfoglalt területek alattvalóit feltétlenül meg akarta volna téríteni, sőt a keresztények másodrendű állampolgárokként és fő adófizetőkként jelentős állami bevételi forrást jelentettek, amire szükség volt a folyamatos háborúskodásokhoz, így a birodalom európai része megmaradt többségében ortodox vallásában. A vallási identitással szemben az etnikai hovatartozás másodlagos volt. A Balkánon így egy sajátos társadalmi szerkezet alakult ki, amely az ortodox világhoz tartozott ugyan, de számos, a török világból származó hagyományt követett csekély városodottságával, iparosodottságával, szabad menetel ű parasztjaival, akik társadalmában a nagycsalád maradt az alapvető egység, s a mindennapi életet közvetlenül is irányító vallási közösségekkel (millet rendszer). így tehát kialakult Európa sajátos kettős kulturális arculata: a Nyugat és a Kelet. Ebben a kétpólusú rendszerben a két befolyási övezet határán elhelyezkedő térséget, melyet nevezhetünk Közép- vagy Köztes-Európának is, különböző történészek eltérően láttatják. Közép-Európa fogalmának és tartalmának átalakulása A széles „köztes” övezeten belül kialakult a vázolt négy térkoncepció, amelyek számos variációban léteznek. Ezeket kíséreljük most meg bemutatni. Mind a négy térfogalom viszonylag újnak nevezhető történelmi léptékben, hiszen a térségünket magukba foglaló nagy birodalmak gyengülésével, felbomlásával keletkeztek, illetve terjedtek el, így valójában a 19. század második felétől beszélhetünk róluk. A vizsgált térfogalmak közül talán Közép-Európa az, ami a legnagyobb szakmai érdeklődést és vitát kiváltotta, s máig a legszélesebb körben került tárgyalásra. Önmagában a fogalom használatának intenzitása is változott az időben, az elmúlt száz évben több olyan periódust találunk, amikor a tudományos és a közbeszéd tárgyává vált, s olyan korszakokat is, amelyekben gyakorlatilag eltűnt. Maga a fogalom rendkívül népszerű, s eltérő kiadványokban eltérő területeket fed le. Sinnhuber (1954) összevetette a különböző Közép-Európát bemutató koncepciók vonatkoztatási területeit, s különböző atlaszok „Közép-Európa" elnevezésű térképlapjait, és arra a következtetésre jutott, hogy gyakorlatilag a Pireneusi-félsziget kivételével már Európa törzsének szinte minden területe bekerült valamely koncepcióba (2.1.3 ábra). A kérdést megközelíthetjük geopolitikai és kulturális-identitási oldalról is. Bevezetésként összefoglalva a térség geopolitikai jelentőségét úgy fogalmazhatjuk meg Közép-Európa lényegét, hogy az végeredményben egy olyan övezet Európán belül, amely elválasztja egymástól a német és az orosz hatalmat (Krejčľ 2005; Šabič-Drulak 2012), így e két hatalom területi törekvéseinek intenzív időszakában a térség a geopolitikai érdeklődés középpontjába kerül. Ha megvizsgáljuk a Foreign Affaires Magazine archívumát, ahol a 20. század elejéig visszamenőleg találjuk meg az adott kor aktuális geopolitikai kérdéseivel foglalkozó írásokat, akkor világosan kimutathatók azok az időszakok, amikor Közép-Európa tárgyként jelenik meg az írásokban. Ez az első világháború időszaka, majd hosszú szünet után a hidegháború vége, s végül a 2010-es évtized közepe. Tehát napjaink felélénkült érdeklődése a térség iránt elsősorban geopolitikai hátterű, a hatalmi vetélkedésre, befolyási övezetek kiterjesztésére vezethető vissza.
