Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 59 tás, a környezetvédelem, a gazdaságfejlesztés, a lakosság települési környezetének átfogó javítása egyaránt szerepet kap a Kárpátok-projekt végrehajtása során. A kettős térszemlélet és nevezéktan miatt fontos a nemzeti-nemzetiségi arányok számbavétele:- A 2011. évi népszámlálásokkor mintegy 25,7 millió ember élt a szűkebb értelemben vett Kárpát-medencében, s mintegy 10,4 millióan (40,5%) vallották magukat magyarnak.- Magyarországon az összlakosság (9,937 millió fő) 83,7%-a (8,314 millió fő) vallotta magát magyarnak.- Erdély lakosságszáma a román népszámlálás szerint 6,5 millió fő volt, s ennek 18,9%-a (1,225 millió fő) vallotta magát magyarnak.- Szlovákia lakosságszáma 5,397 millió fő volt, s ennek 8,5%-a (459 ezer fő) volt magyar.- A szerbiai Vajdaság lélekszáma a 2 millió fős határ alá csökkent, s ezek közül 251 ezer (13%) ember vallotta magát magyarnak,- Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja 1,255 millió lakossal rendelkezett, ebből mintegy 152 ezer mondta magát magyarnak,- Horvátország magyar nemzetiségű lakossága gyorsan csökken, 2011-ben már csak 14 ezren vallották magukat magyarnak, 2001-ben még csaknem 17 ezren.- Szlovénia és Ausztria őshonos magyarsága jelképes nagyságrendűvé vált. Ausztria rendszerváltás utáni „új magyarsága" jelentős lélekszámú, de más elbírálás alá esik. Van-e önálló helye a Kárpát-medencének az Európai Unió területfejlesztési politikájában? 1995-től kezdve, Ausztria belépésével, megkezdődött a földrajzi értelemben vett Kárpátmedence különböző területeinek csatlakozása, beilleszkedése az Európai Unió keretei közé. Ez a folyamat 2004-ben erőteljesen kibővült. Magyarország, Szlovákia, Szlovénia csatlakozásával, majd 2007-ben Románia belépésével a medence területének döntő része az EU keretei közé került. Horvátország 2013-as teljes jogú csatlakozásával már csak a szerbiai és az ukrajnai Kárpát-medencéhez tartozó részek maradtak „kívülállóak". A regionális politika szükségszerűen jelent meg az EU közösségi politikái között, s mindenkor egybekapcsolódott a tagállami kör és területi bővítéssel. A különböző programozási időszakokban az EU némileg eltérő fejlesztési politikát és gyakorlatot folytatott (European Commission: History of the Community Regional Policy). 1975-ben életre hívták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, mely meghatározó szerepet kapott a területi folyamatok kezelésében. Az EU 1992-től elmélyítette a regionális politikát, létrejöttek a strukturális alapok, a kohéziós alap, s megalakult a Régiók Bizottsága. A két alap 1993-1999 között jelentős pénzügyi támogatásban részesült. A kiemelt célok között jelentős szerepet kapott a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a környezetvédelemmel kapcsolatos projektek finanszírozása. Nem az EU keretei között, de annak részvételével és támogatásával jött létre 1991- ben az „Alpok Konvenció”. A hegység területén nyolc állam osztozik, s közvetlenül mintegy 14-15 millió ember él a hegyvidéki területeken. A projekt alapvetően környezetvédelmi indíttatású volt, de fokozatosan szélesebb kérdésekre is kiterjedt az együttműködés.
