Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 53 országira is, s nem csak internetes anyagokban, hanem az e címen publikált folyóiratban is. A politikai térszemlélet, a „térközösség-vállalási” folyamatok változásainak sajátosságai a rendszerváltás után a tekintetben bonyolódtak, hogy a szabadság (sőt a szabadosság) szinte minden területen és minden, egymással versengő politikai pártban (csoportban) megjelent. Általában a konzervatív (nacionalista) erők tértek vissza leginkább a „hagyományokhoz”, a korábbi nagyállami múlthoz, de a közelmúlt szocialista föderációi a baloldaliak számára kínáltak nosztalgiás élményeket. Az 1988-tól megjelenő új politikai szerveződések új módon fogalmazták meg szomszédsági szemléletüket, illetve tettek kísérleteket a politikai térközösség megfogalmazására. A felerősödő politikai folyamatokban elsősorban Közép-Európa, Közép-Kelet- Európa, Kelet-Közép-Európa, euro-atlanti térség stb. jelent meg valamiféle viszonyító térkategóriaként, nem pedig a Kárpát-medence. A rendszerváltáskor demokratikusan megválasztott Antall József kormányfő és kormánya a nagy nyilvánosság előtt a „Közép-Európa a térközösségünk alapkerete” jegyében és szellemében jelent meg. Elhangzott ugyan a „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke” megfogalmazás, de ha az Antall József Baráti Társaság adatbázisa alapján teljes körűen áttekintjük Antall József politikai munkásságát, parlamenti beszédeit, felszólalásait,38 akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem igazán favorizálta a Kárpátmedence fogalom használatát. A kérdéskör összetettségére talán a leginkább szemléletes példa a Nahimi Péter főszerkesztésében megjelent kötet (Nahimi [főszerk.j 1992). A kötet címében vállaltan a Kárpát-medence esélyeiről és reményeiről szól, címlapján a Kárpát-medence „csonka térképe” szerepel, az összegyűjtött előadások, tanulmányok, nyilatkozatok, elemzések szövegéből pedig „csak" a Kárpát-medence hiányzik érdemben. Mind a kormányzat képviselői, mind a határon túli magyar személyiségek feltehetően tudatosan kerülték a térkategória megnevezését, bár Szőcs Géza és Duray Miklós megjelenítette azt. A „szomszédos országok" kifejezés gyakran előfordul, s ennek tükrében érthető, hogy elsősorban „Közép-Európa" jelent meg a legkisebb szomszédsági térként. Az 1996-ban elfogadott Lili. törvény „A természet védelméről" mintegy „beemelte” ismét a magyar törvénykezésbe a Kárpát-medence fogalmát, majd a 2000. évi I. törvény az államalapításról és a Szent Koronáról tovább mélyítette a fogalomhasználatot. (Ez azt is jelenti, hogy mind a baloldali, mind pedig a jobboldalinak mondott kormányok számára elfogadható volt a Kárpát-medence fogalma, illetve törvényben való megjelenítése.) Hajdú-Moharos József és Hevesi Attila 1997-ben a Kárpát-pannon térség tájtagolásának átfogó áttekintésére tettek kísérletet, s szerkesztették meg a tájak rendszerét bemutató térképüket (1.1.19 ábra). Hevesi Attila a földrajztudomány részéről 2001-ben tekintette át a térfogalom történetileg változó problematikáját, s összegezte átfogó módon a Kárpát-medence új koncepcióját, s dolgozta ki a tájak új tagolását, nagyrészt magyar nyelvi megközelítésben, de több esetben az érintett szomszédos államok nevezéktanával párhuzamosítva (Hevesi 2001). 38 http://www.antalljozsef.hu